KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barabás

Szemadám György

 

Egy magyar író véleménye szerint az Evangéliumok közvetlen isteni eredetét már önmagában az is bizonyítja, hogy azok kétezer éve úgy szólítják meg a mindenkori embert, ahogyan emberi mű nem képes, hisz egyetlen soruk sem vesztette el autenikus aktualitását. Jézus élete ezért is jelenthet állandó kihívást a művészeknek, akik szándékuk szerint ugyancsak a halhatatlanság zsoldjába szegődtek, s ugyanezért nem lehet mentes az általuk megidézett történet bizonyos kétarcúságtól: a téma időtlen szentségének, és a megfogalmazás túl konkréttá váló, időbe szögezett individualizmusának kétarcúságától. A mozi a maga naturalisztikus részletgazdagságával különösen alkalmas médium arra, hogy Krisztus alakjának megjelenítésével szinte a blaszfémia határáig jusson el. A jó öreg Hollywood pedig – mint minden igazán hatalmas diktátor – sohasem volt híres az önmérsékletről, s amikor e filmben is találkozunk Krisztus alakjával, szinte hallani vélem a rendezői instrukciókat, valahogy így: „A Krisztusát! Gyerekek, hogy áll a fején a töviskoszorú? Vegyük még-egyszer! Te meg tántorogj már egy kicsit a szentségit!” A rendezői szemérem utolsó morzsái tán abban fedezhetjük fel, hogy a Megváltó lényegében arctalan marad a filmben. A „Ben Hur” és a Spartacus kosztümös képregénye azonban még e műfaj sajátos játékszabályai szerint is gyengécske látványosság. Talán még sohasem láttam ennyi statiszta-szerű statisztát, mint ebben a filmben, s ha még a rablók és kurtizánok látogatta örömtanyán rekonstruált biblikus házibuli bornírt jelenetsorai sem bosszantottak volna fel, akkor ezt a föld gyomrának sötétjében – egy kénbányában – tengődő, gondosan összepiszkolt rongyokba öltöztetett színészek izmos jóltápláltsága mindenképp elérte volna. Erről csak annyit: a délceg, ifjú Vittorio Gassman és a már kissé pocakos Anthony Quinn húsz év föld alatti rabság után gladiátorként válnak rettegett hőseivé az arénának. Kissé nevetségesen, és más szempontból szomorúan elavult film ez, mely a Megváltó által hirdetett örök élet ígéretét lenne hivatott megjeleníteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5386