KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bambanő

Köves Gábor

 

Szelíd émelygésnél többet nem tudott nyújtani E. T. egykori kis barátnőjének legújabb romantikus vígjátéka. Gyomrom árulását elsőre nem is tudtam hova tenni, hiszen a helyzet nem tűnt túlzottan vészesnek: jelentéktelen románcocska a minden vetítésre jutó díszröhögőknek fenntartott poénokkal – egyszóval semmi figyelemreméltó ormótlanság, csak a szokásos izzadságszagú debilitás 108 perce. Egy a felejthető sok közül... akkor hát mire fel a gyomor zavara?

Aztán leesett a tantusz: a csendes tüntetést egyik visszatérő vágyálmom korlátolt és közönséges, felszínes és ötlettelen tálalásának köszönhetem. Mert bevallom, tőlem sem idegen a gondolat, hogy utólag szerzett tapasztalataimmal a tarsolyomban visszatérek eddigi életem talán legnagyobb frusztrációinak helyszínére, a gimnáziumba, ahol másodszori nekifutásra sok mindent másképp teszek. Félreértés ne essék, nem az bántott, hogy más is el-eljátszik e nem túl eredeti gondolattal, hanem az, hogy az egészből mindössze egy olcsó, szikkadt és repedező mézeskalács-szívet sikerült kisütnie.

Már maga a központi figura megrajzolása is teljes melléfogás. Ahelyett, hogy kedvesen szánalmasnak tűnne, a Drew Barrymore által játszott Josie annyira naiv, buta és érzelmileg visszamaradott jelenség, hogy lassan kezdjük úgy érezni, talán nem véletlenül csesztette anno az egész középiskola. A Josie múltjából felvillanó sérelmek sem keltenek együttérzést, bemutatásuk annyira túlzó, hogy már-már azt hihetjük, filmeseink felfedezték maguknak az iróniát. Hamar rá kell azonban jönnünk, hogy a groteszk megközelítés minden, csak nem tudatos törekvés eredménye. A helyzet sajnos akkor sem javul, amikor Josie, már mint felnőtt újságíró, anyaggyűjtés végett visszaül az iskolapadba. Fantasztikus mese helyett (lásd például Pleasantville) a humor(talanság) és a giccs szánalmas keverékét kapjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4549