KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Bergman 100

Kortársunk, Bergman

Báron György

Régi és új Bergman-elemzések izgalmas gyűjteménye.

 

„Feneketlen szakadék választ el magyarázóimtól” – idézi fel a centenáriumi Bergman-kötet nyitó tanulmányában Kovács András Bálint Györffy Miklós kitűnő monográfiájának kezdő mondatát. „Belehelyezik a művet valamilyen kontextusba – folytatódik az eredeti idézet –, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, végül a rejtvényt sikerül oly pompásan megfejteniük, hogy a szerzőnek többé nem is lehet semmi hozzáfűznivalója…” A svéd rendezőzseninek nem sikerült eltántorítania a kommentátorokat. Talán nincs is filmművész, akiről több elemzés jelent meg volna, mint róla. Maga igyekezett ugyan ennek elébe menni azzal, hogy folyamatosan kommentálta tevékenységét, a Képek-ben, a Laterna magicában, s nem kevés publikált forgatókönyvében, prózai írásában, valamint közeli munkatársainak, családtagjainak bőséges visszaemlékezéseiben. Csak a magyarul megjelent Bergman-irodalom elfoglal egy könyvespolcnyit, a nemzetközi recepció pedig könyvtárat töltene meg. „Minden egyes filmem mögött gyakorlati és konkrét valóság húzódik meg” – írja, s ezt a valóságot nála jobban senki nem ismerheti. Bőségesen felbuzgó szövegei nemhogy elbátortalanították volna, ellenkezőleg: újabb és újabb lendületet adtak az elemzőknek. Hiszen akad-e még filmes, aki ily szélesre tárja alkotóműhelye ajtaját, valósággal csalogatva a mélyebb ismerkedésre vágyókat. Ám annak, hogy újabb és újabb nemzedékek próbálják megfejteni a hűvös svéd életművének titkát, az igazi okát mégis magukban a művekben kell keresnünk. Nevezetesen, hogy ezen a terepen a filozófia és a pszichológia ugyanolyan otthonosan mozog, mint a hagyományos esztétika és a modern filmelméletek. Sőt, az előbbiek mintha eluralnák a Bergman-recepciót, mint erre a Gelencsér Gábor és Murai András szerkesztette kitűnő gyűjtemény is például szolgálhat. Több itt a lélektani, mint a filmnyelvi megközelítés, s ez alighanem megfelel a nemzetközi recepció arányainak. A könyvben ezzel két fejezet – Önterápia és művészet és Élveboncolás – foglalkozik, de előbukkan máshol is, Vincze Teréz a modernista önreflexiót tárgyaló dolgozatában, például, A (film)művészet, mint terápia fejezetcím alatt. Ezt a témát járja körbe a gyűjtemény legfontosabb dolgozata, Balassa Péter Betegség és öngyógyítás a művészetben? című szövege, amely választ ad arra is, miért olyan kevés szó esik (Bergman által is) a szerző filmnyelvéről, s ezt a „protestáns ikonofóbiával” hozza összefüggésbe. Aligha véletlen, hogy a pszichológus Mérei Ferenc hajdan két fontos tanulmányt írt Bergmanról, a kortársak közül pedig Pintér Judit Nóra, Murai András, Beke Judit és a Bálint Katalin – Fecskó-Pirisi Edina szerzőpáros tollából olvasható izgalmas lélektani megközelítés. (Ugyanebben a témakörben a szerzők között örömmel fedezzük fel a sajnálatosan elfelejtett nagy magyar művészetszociológus, Józsa Péter nevét, ám kiderül, egy ifjú pályatárs publikál ugyanezen a néven.) A másik, a pszichológiánál talán kevésbé termékeny ága a megközelítéseknek a filozófiai: elsőként itt is Balassa Péter Bergman és Kierkegaard kapcsolatát tárgyaló írását, s Radnóti Sándor részben esztétikai, részben filozófiai elemzését emelhetjük ki.

Mint a fentiekből kitetszik, ebben az okosan szerkesztett gyűjteményben egyszerre olvashatók újra már megjelent klasszikus szövegek, s a kötet számára írt friss dolgozatok. Három nemzedék disputája zajlik a lapokon, bizonyítván, hogy Bergman ma is élő, szellemi izgalmat keltő művész. Még azt sem állíthatjuk, hogy a mai szövegek gyengébbek lennének az elődökénél. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy a nemzedékek között igazából nincs termékeny kapcsolat: a kortárs szerzők inkább mostanában divatos filmelméleti szakkönyveket idéznek, Balassát, Radnótit, Méreit nem. S ha kimutatható a megközelítések között különbség, akkor a korábbi generáció tagjai, még ha egyetlen opust is vesznek górcső alá, mindig az egészről igyekeznek beszélni, míg az ifjabb pályatársak komplex közelítés helyett inkább egy-egy részkérdésben mélyülnek el. Ezek közül különösen fontos Gyenge Zsolt filmnyelvi elemzése, különös tekintettel az úgynevezett „bekeretezés” fontosságára Bergman plánozásában, Murai András okfejtése a szereplők testbeszédéről (ez némileg egybecseng a két szakpszichológus, Bálint és Fecskó-Pirisi tanulmányával a preverbalitásról), továbbá Györffy Miklós szövege a művész és a művészet hagyományos szerepéről-képéről a filmekben.

Pszichológia, filozófia és filmtudomány mellett Bergman recepciójánál nem hanyagolható el a költői megközelítés sem. A gyűjtemény Pilinszky versével indít, majd a költőtől és Nemes Nagy Ágnestől egyaránt fontos, impulzív szövegek olvashatók. Eltűnődhetünk, mai írók-költők miért nem írnak filmekről. Persze – folytathatjuk a tűnődést – kiről-miről is írhatnának. Ugyancsak a költői oldalhoz tartozik Kiss Csaba fényképes naplója Farö-i tanulmányútjáról. A Bergmannak oly fontos szigetet és házat felidéző érzékeny diárium és a fotók nem csak e profán szentélybe engednek bepillantást, hanem segítenek közelebb kerülni a művek megfejthetetlen titkához is.

Gondolat, 2018


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14008