KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

6,9 a Richter-skálán

Barkóczi Janka

6.9 pe scara Richter – román-bolgár, 2016. Rendezte és írta: Nae Caranfil. Kép: Vivi Dragan Vasile. Szereplők:  Laurenţiu Bãnescu (Tony), Maria Obretin (Kitty), Teodor Corban (Apa). Gyártó: Cinema-Film H.I.P. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 116 perc.

 

Tony, a közepesen tehetséges, mellőzött színész minden erejével a nagy kiugrásra készül. Címszerepet kapott az Orfeusz és Euridiké történetéből készült bárgyú musicalben, ahol a színházigazgató szeretőjéből lett hisztis primadonna mellett végre megmutathatja, hogy mire képes. A próbák jól indulnak, de a férfi egyre nehezebben tud a karrierjére koncentrálni, mert közben fenekestül felfordul a magánélete. Feleségével egy kisebb földrengést követően új otthonba költöznek, amit a depresszióval és önértékelési zavarral küzdő asszony rendez be. Míg Kitty a feng shui előírásainak megfelelően dekorálja a lakásban a „hírnév-sarkát”, a férj felfedezi, hogy nem kötöttek túl jó üzletet, mert az épület szerkezete egy következő földrengést már nem bírna ki. Az ingatlan mellett házasságuk alapjai is rogyadoznak, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy váratlanul Tony rég nem látott apja is feltűnik, aki náluk kíván tölteni néhány éjszakát.

Nae Caranfil (Közelebb a holdhoz, A többi néma csend) filmje rutinból hozza a román újhullám minden stiláris erényét, emellett azonban nem mutat sok eredetiséget. Kiváló színészek (Laurenţiu Bănescu, Maria Obretin, Teodor Corban) replikáznak egymásnak a sokaknak ismerős kispolgári helyzetekben, elrajzolt karakterek, finom irónia és remek dialógok szórakoztatják a nézőt. A nőcsábász papa, a szerencsétlenkedő fiú és a neurotikus feleség jeleneteit egy lehetséges természeti katasztrófa szürreális képei lazítják, azonban a kettős szerkezet a film háromnegyedénél kifullad, többé nem köti le a figyelmünket. Kevesebb fordulat, kevesebb mellékszereplő, kevesebb álomkép ebben az esetben több lett volna, mert így bármilyen jókat kacagunk is közben, a végére valahogy nem áll össze semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13251