KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/augusztus
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: Vérpatronos forradalom A Bonnie és Clyde és a filmtörténeti hagyomány
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A tökéletlen szemtanú Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 1. rész
EVOLÚCIÓ
• Nemes Z. Márió: A természet mauzóleuma Majom/ember/evolúció
• Varró Attila: Szellem a hálóban Mutáció és szuperhősök
• Sepsi László: Képvadászok Kortárs természetfilmek
MAGYAR ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Álomszerű szemüvegen át Dargay Attila (1927–2009)
• Varga Zoltán: A piros gombolyag útja KAFF 2017
HORROR/THRILLER
• Orosdy Dániel: Újabb történetek Piroskáról és a farkasról Ira Levin és a mozi
• Benke Attila: Menekülés a konvenciók elől Új raj: Karyn Kusama
• Varga Zoltán: Félresikerült feltámasztások Stuart Gordon lázálmai
TELEVÍZÓ
• Lakatos Gabriella: Asszonyok a teljes eltűnés szélén Viszály: Bette és Joan
• Pernecker Dávid: Hatás alatt álló nők A szolgálólány meséje
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Párbeszédek, monológok Győrffy Iván: Az élet kísértése – Filmek könyve
• Kránicz Bence: Beavatottak Fantasztikus világok
FILM / REGÉNY
• Bayer Antal: Bolygók és korok Valérian-képregények
KRITIKA
• Kránicz Bence: Egyirányú utca Új autós filmek
MOZI
• Vajda Judit: Én és a mostohám
• Pethő Réka: Minden, minden
• Barkóczi Janka: Ötven tavasz
• Kovács Kata: Szerelmes sms
• Huber Zoltán: Stratton
• Benke Attila: Az ígéret
• Baski Sándor: Totál gáz
• Kránicz Bence: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
• Varró Attila: A szerencse háza
DVD
• Pápai Zsolt: A homok alatt
• Benke Attila: Rambo 1-3.
• Varga Zoltán: Lúdas Matyi
• Vízkeleti Dániel: Hullámok hercege
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Száz év magány

Jancsó Miklós

Valóság? Csak semmi valóság! Se valóság, se izenet! Száz év alatt ideértünk.

Nézze, kicsim, bújjon hozzám, és jól sírja ki magát. Persze, hogy rosszul választott. Filmes? Szakma az ilyen? Ja, hogy mások? Azoknak milyen jól megy… Mások igen. Azoknak jók a génjeik. Tudni kell nyomulni, zsarolni, lenyúlni… És megegyezni: fifti-fifti. Vagy még több… Mani az egész. Minél több. Money-money… Lapáttal, konténerrel. Aztán ki az egészet! Biztonságba. Jó széllel francia partokra.

Át kell baszni a másikat, szembehazudni, összeállni bárkivel. Lefeküdni bárkinek. Ha kéri a seggét, azt is odaadni… És sose egyetlen tervben gondolkodni. Sorozat. Sorozatok… Minél primkóbb… Na nem, baby, nem a formáról beszélek. A formát mindenki tudja. Az újszülöttek kezében már kamera van. Ütik, vágják, nyomják. A süket a csöngőt.

Ne zokogjon nekem itt! Az izenet? Hol van az már? Ám. Bár. A Rambo-öltönyösök talán még mindig ölik egymást a Neretva partján. Magasra tartják a Kalasnyikovot, lekaszálnak sógort, komát, kuzint és sok-sok történelemtanárt… Ugye, ne emlegessem a többi izenetet? A Sárgolyó különböző és mégis azonos kátyúit… Ja, hogy nem erre szerződtünk? Miért, ki mondta ezt magának? Rosszul tájékoztatták. Mestereit jobban kellett volna megválogatnia.

Ugye nem szokott olvasni? Ne is olvasson, fölösleges időtöltés! Essen csak bele a világító szemétládába vagy a keyboardjába… Keresse meg, és hívja le az Interneten… Mit? Annyi mindent lehetne… De most mondjuk csak azt: JOÁB

 

„És kiterjedt a harcz az egész vidékre...

És találkozék Absalon Dávid szolgáira; Absalon pedig egy öszvéren ül vala.

És beméne az öszvér a nagy cserfák sűrű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán. Függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.

Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak…

…Joáb… vőn három nyilat a kezébe és Absalonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.

Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak, az ő fiának, ezt mondván:

Cselekedjél a te bölcsességed szerint és ne engedd, hogy megőszülvén békességgel menjen a koporsóba.

És eljutott ez a hír Joábhoz... És elfuta az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.

Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: menj el, vágd le őt.”

 

Az Internet azt is közölni fogja, hogy Joáb, a fővezér mentette meg Dávid életét. Fia, Absalon felkelt ellene és meg akarta ölni. S ha Absalon lett volna a király, Salamon nem lehetett volna az. Hiszen akkor meg sem születik.

Unalmas történet, ugye, kicsim… Unalmas, és nagyon hasonlít a valóságra… Valóság? Csak semmi valóság! Se valóság, se izenet!

Csak szimuláció. Szimuláljuk a valóságot…

Mintha… sőt már a mintha se. Szimuláljuk a szimulációt.

Száz év alatt ideértünk.

És drágám, csak azt tudom mondani, mint annak idején az aprócska Benito (éppen megújult a divatja Itáliában) kiáltott mindig: Sempre Avanti!

 

1995. október 17.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1013