KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Pécsi szál

Ország gyöngye, aranya

Barotányi Zoltán

Játékos-önironikus nyomozás a pécsi zene titka után.

 

A tágan értelmezett (pláne, az igényes!) popzene rajongói régóta szembesülhettek azzal az örvendetes ténnyel, hogy szerencsére ebben a műfajban csak korlátozottan érvényesül a vízfejhatás, az átkos Budapest-centrikusság. A magyar zene egyik kétségbevonhatatlan fellegvára és számtalan zenekar szülőhelye Pécs, amelynek híre, e tekintetben is rég túlnőtt a Baranya megye szabta határokon – a zenerajongó közönség is tudomással bír arról, hogy kedvenc zenekarai közül jó néhányat éppen innen katapultált a jó sorssal kombinált tehetség a megérdemelt siker felé. Lévai Balázs viszont korábban számos emlékezetes tévéprodukciót (például a több folytatást megélt Dob+basszus szériát) készített a magyar popzene regényes háttérsztorijaira alapozva, ráadásul könyvet is szentelt Lovasi András (laikusok számára: a pécsi Kispál és a Borz majd a Kiscsillag zenésze/dalszerző-énekese) életének és munkásságának. Ebből a szempontból logikus döntés volt, hogy éppen ő eredjen a rejtély nyomába: mi a titka annak, hogy ennyi jeles alkotó és zenekar került ki Baranya festői fekvésű székhelyéről. A Pécsi szál azonban nem holmi szimpla, hagyományos dokumentumfilmnek készült. Pontosan 73 percig szeretné lekötni a néző figyelmét, így azután mást is ki kellett találnia a helyi ízekkel felturbózott szimpla riport mellé, valamiféle fikciós keretet, no meg izgalommal kecsegtető narrációt, ami nem hagy teret az üresjáratoknak. És Lévai meg is találta azt a jól ismert figurát, aki elviszi a produkciót a hátán: Szabó Simon színész-rendező tökéletes választás a narrátorral keresztezett oknyomozó riporter szerepére. Afféle résztvevő megfigyelőként, önfeledt játékkal próbálja kideríteni a titkot, ami talán nincs is, közben szóval tartani, még inkább szóra bírni az amúgy is gazdag pécsi felhozatalból széles merítéssel kiválasztott zenész arcokat (Takáts Esztert, a Kispál és a Borz két beltagját, Kispált és Lovasit, a 30Y, a Punnany Massif, a Halott Pénz, a Junkie Jack Flash zenészeit). A feladat első blikkre nem tűnik egyszerűnek: úgy kell megosztani sztorijaikat a nézőkkel, hogy annak dramaturgiailag helye legyen a filmben, eközben úgy ragadjanak hangszert vagy fakadjanak dalra, hogy azt az adott pillanatban természetesnek és keresetlen fordulatnak véljük. A megoldás egy erős fikciós szál beiktatása egy kissé impresszionista hangulatfilmbe: a színészként is színészt (no meg botcsinálta kultúrarcheológust) alakító Szabó Simon további színes figurákkal találkozik, akikről egytől-egyig kiderül, hogy közük van a titokhoz. Valójában színészek ők is: ki az Orfűi-tó olasz fürdőmesterét, ki a narrátor orvos-genetikus nyomozótársát vagy éppen az énekkar-vezetőt adja. A pécsi zenék sikerének titkát firtató, mind eszementebb hipotézisek igazolása önmagában is kacagtató mini történetfolyamokat indukál (a sírrablós jelenet pluszpontot érdemel) – még ha azon az áron is, hogy közben elfeledkezünk arról, hogy miért készült ez az (ál)dokumentumfilm, vagy legalábbis mi volt az ürügy hozzá. Pedig ha „csak” a beszélő, sőt éneklő-zenélő fejeket látjuk, az is magával ragadja a nézőt, pláne, ha autentikus helyszíneket is mellékelnek hozzájuk. Amúgy a valóságban jóval gazdagabb és színesebb (bár korántsem minden elemében idilli) pécsi városi életvilág bemutatásával nem sokat bajlódik Lévai filmje. A Mecsek tetejéről a város fölé magasodó Tv-tornyot azért megnézzük drónoptikából is, de leginkább az átlag kultúrturista által bejárt belvárosból kapunk ízelítőt. Akad egy-két snitt az új Zsolnay-negyedről és említés szintjén, képben szinte villanásszerűen kerül elő Uránváros, a patinás lakótelep, annak néhai híres-hírhedt szórakozóhelye, az Olympia, meg úgy általában a város bányászmúltja és a diszkréten emelt szintű (de azért jóval a határérték alatti) radioaktív háttérsugárzás, ami maga is része a pécsi folklórnak. A film javára válik a többszörösen rétegzett önirónia: egyszerre fordítja ki az oknyomozó dokumentumfilmek, a kincsvadászos sorozatok, a zenés portréfilmek paneljeit, közben folyamatos a mulatságos és egyszerre zavarba ejtő áttűnés Szabó filmbéli fikciós figurája és a konkrét színészceleb alakja között. Persze emiatt jó néhányszor el is veszíti a film a fókuszát, de ekkor sem marad más, mint kissé öncélú és eközben többnyire önfeledten szórakoztató alkotás, ami leginkább arra tanít, hogy ne bajlódjunk olyan feladványokkal, amelyeket úgy sem lehet megoldani.

 

PÉCSI SZÁL – magyar, 2019. Rendezte: Lévai Balázs. Írta: Maruszki Balázs és Lévai Balázs. Kép: Kőrösi András. Vágó: Csabai Attila. Producer: Meggyes Krisztina. Szereplők: Szabó Simon, Pallagi Melitta, Beck Zoltán, Lovasi András, Farkas Roland, Felcser Máté, Járai Márk, Marsalkó Dávid, Takáts Eszter, Pető Szabolcs. Gyártó: VisionTeam / Színfolt / Little Bus. Forgalmazó: Budapest Film. 73 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14124