KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/június
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Csapdakorszakok Történelmi filmek, átmeneti idők – 1. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 1. rész
• Babiczky László: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
• Dunavölgyi Péter: Kisképernyős történelem A magyar televíziózás kezdetei – 2. rész
IDEGENEK A VADNYUGATON
• Benke Attila: Pisztolyhősök alkonya Az elégikus western
• Füzes Dániel: Vértestvérek Nyugat- és kelet-német indiánwesternek
• Martin Ferenc: Nibelungok a vadnyugaton Fritz Lang westernfilmjei
A KÉP MESTEREI
• Varró Attila: A kalligráfus kézjegye Kazuo Miyagawa
DRAKULA 120
• Varga Zoltán: Volt egyszer egy vámpírgróf… Drakula 120
HOLLYWOOD ARCAI
• Orosdy Dániel: Valami más Jonathan Demme
• Pernecker Dávid: Felemelő kudarcok Mike Birbiglia
FILMEMLÉKEZET
• Balázs Attila: Tollszedők Volt egyszer egy remekmű
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Hozamkorlát Titanic
• Baski Sándor: Számi vér
• Buglya Zsófia: Mi marad a filmből? Graz
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: A cápa, amelyik fölfalja a világot Dave Eggers: A Kör
• Sepsi László: Az utópia öröme James Ponsoldt: A Kör
KRITIKA
• Vincze Teréz: Hátborzongató bútorkatalógus Julieta
• Varró Attila: Kígyó a kertben Alien: Covenant
• Szalay Dorottya: Félelemmel vegyes Lichter Péter: Fagyott május
• Kránicz Bence: Mentek, maradnak Havanna, csak oda
MOZI
• Baski Sándor: Egy német sors
• Gelencsér Gábor: Emlékképek
• Varró Attila: Magas ősz férfi társat keres
• Roboz Gábor: Vad észak – Mese az ezer tó országából
• Vajda Judit: Porto 35mm
• Barkóczi Janka: 6,9 a Richter-skálán
• Jankovics Márton: A kertész titka
• Kovács Kata: Hogyan legyél latin szerető
• Alföldi Nóra: Határidős esküvő
• Soós Tamás Dénes: Utóhatás
• Huber Zoltán: A galaxis őrzői vol. 2.
• Kránicz Bence: Arthur király: kard legendája
DVD
• Soós Tamás Dénes: Ouija: A gonosz eredete
• Varga Zoltán: Csillagember
• Kránicz Bence: A csodanő
• Sepsi László: A Sötét Igazság Ligája

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ezo TV

Ezo TV

Szabad-e zsírszalonnát enni fényhez?

Kemenes Tamás

Az olcsó ezotéria a kereskedelmi tévézés egyik vezető üzletágává lépett elő. A babona kelendőbb, mint a középkorban.

A könyvplázák eladási listáinak tanúsága szerint celebek és arkangyalok véleményére ad leginkább a magyar, ha léte alapját érintő kérdésekről – életről, halálról, Anettka Space Projectről – van szó. Bár az épelméjűségnek az ilyesmi úgyszólván nem legitim következménye, valljuk be, azért túlságosan nagy baj sincsen: amit Majka elbaltázott lent, azt Mikhael elsikálja fent, sukár és szakrális békésen simulnak egymásba.

Az ezotéria biznisz, az „ezó” manapság valósággal száguld – a pár éve szupersztárnak számító telemágusoknak ma már nyoma sincsen, elsöpörte őket az új csodatévő-generáció. Nem csoda, hiszen az ezó-színpad új szereplői jóval energikusabbak, mint az elődök: míg a törpetévékben fellépő Gyurcsók doktor sikerei csúcsán mindössze a Kész átverés show ormaira kapaszkodott fel, addig a kortárs csodatévők már a legnagyobb kereskedelmi tévék kínálatában szerepelnek (Ezo.tv), meghódították a YouTube-ot, és egyáltalán: „misztikus tudományukat” a bulvármédia legapróbb rezdüléseitől kezdve egészen a Royal Bacon Sajtos McMenüig szinte mindennel kompatibilissé varázsolták. Gyurcsók a súlyosabb betegségben szenvedő betelefonálókat, miután nem voltak hajlandóak „meleget érezni”, transzcendens bútól letaglózva ugyan, de végül orvoshoz küldte – a korszerű ezoterikusnak ezzel szemben már a szemén látszik, hogy ezer forintos percdíj mellett még egy közeli rokona ebolájával is szerencsét próbálna. Persze ennek a modern, mindent mindennel – hegedűszót ufókkal, keresztény misztikát feng shui-jal – összekutyuló „ezónak” a nála egyébként jóval nagyobb szellemi kalandot jelentő „igazi” ezoterizmushoz – például Hamvas Béla, Ananda K. Coomaraswamy, Titus Burckhardt vagy René Guénon műveihez – az elképzelhető legfelszínesebb egyezéseket leszámítva az égvilágon semmiféle köze sincsen. (Természetesen nem is lehetne: alig képzelhető el nagyobb szakadék annál, mint ami az önmagát kizárólag a nézettségen keresztül értelmező kereskedelmi tévé és a természete szerint csupán egy roppant szűk elit számára hozzáférhető „autentikus” ezoterizmus között tátong.)

Mindezzel nem is volna semmi komolyabb gond, végső soron szórakoztatás ez is, gondolhatnánk – csakhogy az ezó-biznisz sikerét sajnálatos módon éppen a legsebezhetőbbek: az elesettek és a tudatlanok kőkemény átverésével biztosítják. Aki életrevaló, azt sokszor magával ragadja a józan ész, így végletesen el van zárva a „lét magasabb szférái” elől, és nem különösebben hozza lázba a Telejósda. Unalmas alak: gondolatait pár méterre heverésző tárgyak mondják tollba neki, és balul sikerült lépései után sem a csillagoknál követel magának helyreigazítást, inkább csak magát okolja. Rosszkedvét is egészen olcsón adja: nem égi viszályoktól és bolygóátkoktól hullik letargiába, hanem a fogfájástól. Ha pedig elvágyódik, akkor nem transzcendens tájakra, inkább csak Korfura. Az ezó híve ezzel szemben valósággal retteg az elvágyódást fizikai elvágyódásként megélni, hiszen már egy Ecserin vett amulett felemelésében képes megsejteni: eljutni bárhová el lehet. Márpedig a „lehet” éppenséggel a legádázabb ellensége – az ugyanis nem a Mennyországhoz, csupán a szomszéd lakó ajtajához vinné közelebb. Ami számára nem jó és nem elég, az mindig azonos azzal, amit közvetlenül érzékel – kiváló alapanyag az ezó számára. Az életrevaló ember ezzel szemben ilyen célokra teljesen használhatatlan.

A YouTube egyik videójában szereplő férfi – úgynevezett „ezoterikus pszichológus” – szerint „minden gyógyulás öngyógyulás”. Persze amíg a tudomány a közember figyelmétől – és megértésétől – beláthatatlan távolságban fejlődik, és amíg nem tudja magát az átlagember számára legalább alapszinten érthetővé és érdekessé tenni, addig nincs mit csodálkozni az efféle gondolatok kiugró népszerűségén. Hiába tudunk egyre többet a csillagokról, azok isteni arculatainak eszébe sem jut kapitulálni. A legfejlettebb technika vesz körül minket – a világból azonban, nagyon úgy tűnik, egy fikarcnyit sem értünk többet, mint a barlangban kuporgó ősember.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 42-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10121