KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A tiszta háború

Bernáth Gábor

A képzettségét tekintve építész Virilio első nagyobb munkájában a második világháború német betonbunkereit térképezte fel és írta le A bunker archeológiája címmel. A 70-es években kezdte el kidolgozni „sebességelméletét”, feltárni a sebességek és a sebességeket előállító gépezetek megjelenését, a sebesség mitológiáját, és azt az általános gyorsulást, amelyet életünk minden területén tapasztalhatunk. A tiszta háború című műve is ennek a sebességelméletnek az egyik szála. A sebesség nemcsak abban az értelemben kapcsolódik a háborúhoz, hogy a hadviselésben egyre inkább meghatározó (a taktika és a hadieszközök után a harcászat legfontosabb eleme a hadieszközök mozgatása, a logisztika lett), hanem abban a cseppet sem pusztán metaforikus értelemben is, ahogy a technológia és a technológiai sebességek militarizálják mindennapjainkat az élet egymástól látszólag annyira távoli területein, mint a nagypolitika, a közlekedés vagy a mozi.

Ahogy a modern európai gondolkodás a technológiai fejlettséget tette az aktuális emberi tudás kitüntetett mércéjévé, és a technológia megítélésére egyedül annak hatékonyságát vette alapul, úgy vált a technológia folyamatosan életünk minden területét átható és irányító tényezőjévé. Naponta a bőrünkön érezzük azt a fejvesztett harcot, amelyet a technológia az otthonainkban vív a még kisebb reakcióidőkért, a még tökéletesebb hangért, sosemvolt tájak, terek még tisztább képéért.

A technológia militarizmusának gyökerei azonban jóval mélyebbre nyúlnak. A nyugat-európai tudomány alapjai leírhatók a harcászat metaforáival: e tudás nyugati modellje „nem más, mint átvizsgálás, a területi behatolás modellje”.

A háború a taktika és a stratégiakérdésétől fokozatosan tért át a logisztikára. A logisztikán keresztül pedig nemcsak a technológiához kapcsolódik, de a képekhez is. A mozgókép, a mozi ebben az értelemben a képek logisztikája, képmozgatás. A harcászatban döntő kérdés az ellenségre való rálátás és a terület ellenőrzése, vagy a másik oldalon az álcázás. (Még tisztán emlékezhetünk arra, hogy a „Sivatagi vihar” hadjárat első pár napján az amerikai hadsereg papírmasé tankok és objektumok bombázásával töltötte idejét.) Virilio egy interjújában emlékeztet arra, hogy a mozgókép feltalálásánál Jules Marey „kronofotografikus puskája” bábáskodott. A fotográfia az idő megszakítása, a pillanatban való rögzítés és a látvány „elejtésének” eszköze. Az, hogy a képek megállítják az időt, rögzítik a pillanatot, és bármikor elővehető, és ezzel uralhatóvá teszik a látványt, a tudásösszegzés, az emberi látás és tudat kitágításának reményét hintette el bennünk. És egyben a világ feltárulkozásának, vagy a másik oldalról: az ember mindenütt jelenvalóságának bűvöletét is.

A képek logisztikája, a sebességbe állított képek gyorsulása már szándékosan a tudatküszöbünk alatt bevésődő képekre játszik rá. A képek egyre inkább tovatűnésük révén vannak jelen. A bűvöletet tartósítják ezzel, az eddig folyamként észlelt időt viszont pillanatokká robbantják szét.

Pillanatnyiságuknak, manipulálhatóságuknak, és annak a sebességnek a tudatosítása, amely által a képek már önmagukat oltják ki, Virilio szerint éppen mindenhatóságukba vetett hitünket ássák alá. És minden egészelvű „nagy elbeszélésünket” is: „a mikroelbeszélések korában, a töredék művészetének korában élünk”. Ez egyben azt is jelenti, hogy igazságaink részigazságok, melyeknek erejében kételkednünk kell. Az akár önmagunkkal szemben is alkalmazott kétely az, ami ellensúlyozhatja a militarizmust.

Ha lesz még egyáltalán elég erőnk ellenállni a képek bűvöletének, és tudatosítani magunkban, hogy igazság nélküli Igazság, és történet nélküli Történet a miénk.

 

PAUL VIRILIO: A TISZTA HÁBORÚ DAE – TARTÓSHULLÁM, 1993.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/12 29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=634