KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
MOZI
• Barkóczi Janka: Tejben, vajban, szerelemben
• Sepsi László: A stylist
• Vajda Judit: Örök szerelem
• Pethő Réka: A szerelem története
• Kránicz Bence: Eközben Párizsban
• Benke Attila: Logan – Farkas
• Margitházi Beja: 150 milligramm
• Huber Zoltán: Kong: Koponya-sziget
• Jankovics Márton: John Wick: 2. felvonás
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tűnj el!
• Kovács Kata: Háziúr kiadó
• Varró Attila: Menedék
DVD
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Pápai Zsolt: Mirka
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robinson Crusoe

Barotányi Zoltán

 

Az embernek vannak kedvenc gyermekkori olvasmányai (lásd Defoe Robinsonját), és persze vannak masszív, felnőttkorban megcsontosodott előítéletei. Ez utóbbiak olyasféle aranybecsű mondásokban lelhetők fel, mint például az eléggé el nem ítélhető „fejétől bűzlik a hagyma”, vagy például a szörnyűséges „kutyából nem lesz Szalon sör”. Nos ez utóbbi igazságát kiválóan illusztrálja filmünk, mely azon túl, hogy tovább szaporítja a sikertelen regényadaptációk hosszú sorát, ráadásul ismét bizonyságot szolgáltat szerencsétlen Pierce Brosnan szerény színészi képességeiről. Hősünk ugyanis mindjárt elbotlik, ha túl kell lépnie a sármos magán-, kommunális-, stb. nyomozó szoborszerű figuráján, melynek legszebb manifesztációja az immár két 007-es filmben bemutatott, szumma 4 órás pozőrködés. Most azonban az anakronizmusokért rajongó alkotók jóvoltából be kell járnia a politikailag mind korrektebb fehér civilizátor mentális vándorútját is: „A” fázisban a gringó gyarmatosítók kultúrrasszista gőgjében fürdik (Stanley meets Livingstone featuring King Leopold, The Master Of Genocide), melyet „B” fázisban a multikulturalizmus elfogadása s a kolonialista európai gondolkodásban való csalódás vált fel, ezt követően („C” fázis) jön a mély fájdalom, majd menekülés a korukat jelentősen megelőző illúziók elől egy másik, a Szilvia-füzetekből ismerős világba (kb.: „pillantásuk forró sugara éles pengeként ütközött össze és rögvest szilánkokká törte a szoba fülledt csendjét”). Hát szegény Pierce ezt már nem bírja: egyedül még az akciójelenetekben volna otthon, de hát a korabeli haditechnika fejletlensége itt is meggátolja képességei kibontakoztatását: felszerelés híján elmarad a kannibál hordák módszeres legéppuskázása, illetve a barbár vidék lángszóróval purgálása is. A vég még ennél is szörnyűbb: a hű szolgából társsá és baráttá nemesült Péntekkel végeznek a fehér rabszolgavadászok, Robinson-Brosnan pedig hazáig tűnődhet azon, hogy érdemes volt-e kiadós (és a „hívők” számára nyilván illúzióromboló) sörhast növeszteni egy balsikerű tézisdráma kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3644