Az átalakulás kiskátéjaKézdi-Kovács Zsolt
Gondolatok Lányi András cikkéhez (Filmvilág, 1989/11)
„Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk”
(Sütő András)
1. Miért van szükség az átalakításra?
A gyors politikai változások a struktúrák pluralizmusát hozzák magukkal. Így a reményeink szerint szabad választások után létrejövő egyre szabadabb, polgárosuló társadalom véget fog vetni a kultúra egyközpontú, feudális irányításának is, egyben az erre alapított filmszakmai rendszer is véget ér.
2. Miért most kell átalakítani?
Mert a politikai átalakulás, a társadalom alapvető változásai a jövő év elejétől minden ilyen „másodlagos” kérdést háttérbe szorítanak majd. A választások utáni időszak a tulajdonviszonyok átalakulásának általános kérdéseire összpontosít majd, a szakmai kérdések elhalványulnak. Az új vezetés szükségszerűen tanulatlan és informálatlan lesz, és ez a tény önmagában hónapokig működésképtelenné teheti a filmszakmát. Lépéselőnyt kell szerezni. A régi már nem, az új még nem fog működni.
3. Csupán a politikai helyzet várható változása a mozgatórugó?
Nem. A filmszakmát egyszerre éri a társadalmi változás, a pénzügyi helyzet nehezedése és a világból beszivárgó, nálunk is érzékelhetővé váló audiovizuális robbanás. Több oldalról érkező kihívásra kell válaszolnunk.
4. Mi a garancia arra, hogy a változtatás célja nem a régi hatalom átmentesítési kísérlete?
A garanciát éppen az új helyzetben, a szabad választások után létrejövő Parlamentben, a demokráciában, a szisztéma nyitottságában, többközpontúságában látom. Csak az fél tőle, aki mindezekben nem bízik, aki továbbra is a megszokott kézi vezérléses, patriarchális rendszert sejti az egész társadalom működésében.
5. Mi a biztosíték, a kézi vezérlés ellen?
A filmszakmai fórumok többközpontúsága. A Párt politikáját képviselő „kultúrpolitikai piramis” helyett a működésnek megfelelő egyenrangú döntési központok jönnek létre.
6. Miért van ezekre a központokra szükség? Miért nem hagyunk szabad utat a piaci viszonyok spontán folyamatainak?
Mert a kultúra, a filmművészet nem tehető ki csak piaci hatásoknak. Az értékeket védeni kell; törvényekkel és kemény kézzel kell védeni.
7. Melyek ezek az értékek?
– a nemzeti filmgyártás;
– a filmértő közönség;
– a meglévő struktúra (filmgyártás, forgalmazó szakemberek, mozik);
– a szellemi kapacitás, alkotóenergia.
8. Érték-e az állami tulajdon?
Nem. A személytelen állami tulajdon működésképtelen; egyik oka annak, hogy idáig jutottunk. Az egyén szerepe ezen a területen is döntő kell, hogy legyen.
9. Meg lehet változtatni a tulajdonviszonyokat a filmszakmában?
Lehet, sőt kell, de fokozatosan. Szükség van az egyéni érdekeltség megteremtésére a filmkészítésben, a forgalmazásban, a mozik működtetésében anélkül, hogy a kultúra szempontjai háttérbe szorulnának. Meg kell találni a hozzáértő, kezdeményező szakembereket; ehhez idő kell.
10. Melyek ennek az átalakulási időszaknak az intézményei?
– Filmalapítvány (Filmalap);
– Filmintézet;
– Tévécsatornák;
– Szövetség(ek);
– Szakszervezet(ek);
– Helyhatóságok (városi, községi tanácsok, egyesületek);
– Megyei forgalmazási központok;
– Filminformációs iroda;
– Forgalmazók;
– Filmklub-szövetség;
– Alternatív hálózat Kuratóriuma;
– Filmvásárló bizottság;
– Filmművészeti Tanács (a támogatások elosztására);
– Alapítványi Tanács (a működtetésre).
11. Van ezek fölé rendelt központi szerv?
Nincs. A Parlament ellenőrzése alatt működnek, a Filmalap gazdasági összefogó tevékenysége mellett.
12. Kell-e ennyi szervezet?
A többközpontú működés csak így biztosítható.
13. Ki ad mindezek tevékenységére pénzt?
Az állami költségvetés. A kultúrára szükség van, arra áldozni kell. A nemzeti audiovizuális kultúrát minden európai nemzet támogatja.
14. Nincs az a veszély, hogy a pártállam káderei átmentik magukat az új struktúrába?
De van. A Parlament ellenőrzése, a nyílt működés azonban lehetetlenné teszi az ideológiai szempontok uralmát. És a jelenlegi struktúra is kitermelt számos hozzáértő, lelkes szakembert. Ezek tudására szükség van.
15. Lehet-e külön kezelni a filmet és a televíziót?
Nem. Az audiovizuális kultúra egységes kell, legyen. Az eddigi szétszabdalás, elválasztó politika a hatalom manipulatív eszköze volt.
16. Nem egy szűk filmes csoport akarja hatalmát átmenteni?
Ha volt szűk filmes csoport, amely előnyt húzott a feudális viszonyokból, az ezeket az előnyöket elveszíti. A nyitottság, az átláthatóság, a sokféleség, a verseny uralma kell, jöjjön a baráti viszonyok, a vacsorák, az adok-kapok alkuk, a politikai kompromisszumok helyett.
17. Vajon az elmúlt évtizedekben döntően a pártállam kiszolgálója volt a filmszakma?
Nem. Ebben a szakmában, bár a pártállam megpróbálkozott a befolyásolással – az értéksorrendet nem a hatalom és az ideológia határozták meg, hanem a művek és azok itthoni és külföldi hatása. Ezek a művek azt bizonyították, hogy a magyar filmművészet az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb európai filmművészete.
18. Nem lehetne-e kivárni, hogyan alakulnak a dolgok? Mire ez a sietség?
Nem, nem lehet kivárni. Művekre van szükség, hogy a magunk módján bizonyíthassuk: továbbra is szükség van ránk. Művekkel kell hozzájárulnunk az új, demokratikus Magyarország kialakulásához. Bizonytalan helyzetekben, belső villongásoktól, karrier-harcoktól meggyengülve épp a fő cél, a jó művek létrehozása vész el.
A jó művek nélkül pedig magunk sem létezhetünk.
Budapest, 1989. október 15.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 908 átlag: 5.67 |
 |
|
