KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elfelejtett dallam, fuvolára

Kovács András Bálint

 

Sokféle társadalmi szituációt jelképezett már szerelem a művészetben, nem csoda, ha Rjazanov új kádernyúzó értelmiségi filmjében a peresztrojka konfliktusai jelennek meg a szerelem rózsaszínű köntösében. A film részben társadalmi bohózat, amelyet nálunk Bacsó Péter szokott csinálni, részben kutyaközönséges szerelmi háromszög-történet, mégpedig a régivágásúból: hivatali főnök, plusz alá beosztott kis ápolónő, kontra társadalmi rangot reprezentáló, hatalmas apóst jelentő feleség. A rádióból közben – mutatis mutandis, akárcsak egy későkádárkori merész magyar történelmi rémfilmben – állandóan szól a peresztrojka, hogy el ne felejtsük, politikai jelentésű szerelmi történetről van szó. Hősünk határozatlan alak, amolyan gyenge szem a fejlődés kerékkötőinek erős láncában, aki engedne is a glásznosztynak, meg félti is tőle a kenyerét. Ám a szerelem erős úr, és szegény bürokratánk, nem tudván választani felesége és szeretője, hivatali rangja és lelkiismerete között szívinfarktust kap, és már-már meghalna, ha nem lehelné rá életadó csókját Lida Peresztorkovna, hogy elkárhozott szerelmét visszahozza az utolsó ítéletre várók szomorú gyülekezetéből, ahová a film a szó szoros értelmében el is kíséri.

Rjazanov igazi kurzusfilmet készített, néhány szürrealisztikus látomásbetéttel, amelyek kifejezetten érdekessé, mi több, realistává is tehették volna a filmet, ha nem volnának csupán illusztratívak és primitíven ironikusak. Így a film pusztán illusztrációja egy sablonszerű társadalmi képletnek, melynek hallatán az értelmiség éljenez, Gorbi jóindulatúan bólogat, a káderhad az öklét rágja és revolveréhez kap. „Habár fölül a gálya /S alul a víznek árja/ De közbül a káderek /Na, akkor ki az úr?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5496