KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kedvencek temetője

Szemadám György

 

Mary Lambert nőies rafinériával összehordott, ízig-vérig hollywoodi ízlést tükröző rémfilmjét azt hiszem csakis előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett, nyereségvágytól indíttatott tettként lehet számon tartani. Az aljas filmek típusához tartozik, amelyek számomra arról ismerszenek meg, hogy a nézőt nem gondolkozó és érző emberként próbálják megragadni, hanem olyan reflex-szerű reakciókra épülő, zsigerekre ható hatásmechanizmussal, amely leginkább talán a gyomorszájra mért ütések, vagy a gondosan elhelyezett övön aluli rúgások sorozatára emlékeztet. A néző jól kiszámítható, és ezért manipulálható reakcióit – végső soron kiszolgáltatottságát – elsősorban talán az emberi szubjektum, illetve a társadalom által tabuként kezelt területek határainak sorozatos, gátlástalan megsértése garantálja. Ilyen tabuk övezik a reánk szoruló gyermekekkel kapcsolatos érzelmeinket, a szülő-gyermek kapcsolatot, a halálhoz, illetve a halottakhoz való viszonyunkat, de még az emberi test épségét is, s nyilván ezért kell szerepelnie ebben a filmben szörnyűségesen múmiává torzult haldoklóknak, kifröccsent agyú kísértetnek, kiásott gyermek-hullának, s – a film nagyobb dicsőségére – szülő- és gyermekgyilkosságnak is. Persze az ilyen „csakazértis” tabusértések – akárcsak a gyermeki falfirkák tabusértő obszcenitása – mindig klisészerűen egysíkúak, (mint például a gyilkos szörnyeteggé váló angyali kisgyermek motívuma az Ördögűző című film óta) ám erősségük és mennyiségük még mindig fokozható. És ez a film aztán nem vádolható azzal, hogy ne túlozná el a visszataszító effektusokat! A film története így a következő mondatban foglalható össze: az állattemető mögé álcázott halott mikmak-indiánok egyrészt száguldó kamionok által okozott balesetekkel torolják meg az illetéktelenül közéjük temetett kutyák, macskák és emberi hullák felháborító rendbontását, másrészt meg gyilkos szörnyetegekként támasztják fel azokat. Míg az újjászületett macska csupán zseblámpaszerű szemei révén különbözik élő önmagától, addig az angyalarcú kisgyerek meg a tisztes amerikai családanya esetében már nem érik be ennyivel. így aztán nemcsak a sörkedvelő idős szomszéd marad lángoló házában átharapott torokkal a porondon, de – részint egy halálos injekció, részint egy jó erős kötél, részint egy konyhakés jóvoltából – a többi szereplő is szörnyű halállal lakol, hiába jelenik meg néha egy kiloccsant agyú, ám jóindulatú, rövidnadrágos kísértet, hogy arra intse a szereplőket, hagyják már végre abba ezt az egész marhaságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4729