KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szalmakutyák

Pápai Zsolt

Straw Dogs – amerikai, 2011. Rendezte: Rod Lurie. Szereplők: James Marsden, Kate Bosworth, Alexander Skarsgard. Forgalmazó: InterCom. 110 perc.

A hixploitation olyan – különböző műfajú – amerikai filmek gyűjtőneve, amelyekben déli, tahó fehérek lidércesen agresszív vagy mosolyogtatóan furkó cselekményeikkel hoznak frászt vagy rekeszizomgörcsöt a nézőre. A hixploitation gyökerei a harmincas évekig nyúlnak vissza, de a virágkora a hetvenes–nyolcvanas évekre esik, többek között olyan emblematikus darabokkal, mint Coorman Bloody Mamája, Boorman Gyilkos túrája, vagy Hooper Texasi láncfűrészese. Sam Peckinpah klasszikusa, az 1971-ben készült Szalmakutyák ugyan nem tartozik a hixploitation-hullámhoz (már azért sem, mert Angliában játszódik), viszont minden megvan benne ahhoz, hogy ékes hixploitation váljék belőle. Talán ez a gondolat motiválhatta Rod Lurie (A manipulátor; Az utolsó erőd; Láncra vert igazság) rendezőt abban, hogy a cselekményt az Államok déli részére helyezve remake-et faragjon belőle. A Peckinpah által adaptált – Gordon Williams által jegyzett – regény friss értelmezésének elkészítése helyett bevallottan újraforgatta az eredeti filmet, keveset változtatva annak forgatókönyvén, de ezzel a kevéssel is alaposan összekuszálva a szálakat. Mindennek tetejébe Lurie formaérzékenysége a közelébe nem ér Peckinpah mesterének: mindössze néhány sokatmondó tengelysértésre, illetve a végjáték hangsúlyos kézből vett felvételeire telt tőle.

A cselekmény hasonló a két filmben: a kikapós asszonyka frissen beszerzett mafla férjével az oldalán visszatér gyerekkora színterére, hogy itt építsen családi fészket, az alattomos – és nem mellesleg: fickós – bennszülöttek azonban akadályok sorát gördítik a jövevények útjába. Peckinpah filmjének egyik erőssége az volt, ahogy a rendező a szereplők motivációinak hálóját megszőtte, Lurie azonban pontosan ezen a téren vét nagy hibákat: leegyszerűsítve tálalja az asszonyka ellentmondásos vonzalmait a kisváros bikái iránt, továbbá az egyik jelenetben odáig megy, hogy a nő direkt felajánlkozását is megmutatja, amivel érthetetlenné teszi későbbi viselkedésének indítékait a megerőszakoláskor. Művészi–stiláris szempontból az eredeti film éke éppen ezen utóbbi szekvencia: Peckinpah a feleség megerőszakolásának képeit a tett helyszínétől vadászat örvén messzire elcsalt és ostobán ténfergő férjről készült felvételekkel keresztbe vágva mutatja meg, amely megoldást Lurie is követi ugyan, de kevésbé elegánsan, ráadásul egyszerre prűd módon és ízléstelenül (lásd az erőszaktevő férfi orgazmusának és a férj által megeresztett lövésnek egymás után vágását). Utóbbi szcéna dramaturgiai előkészítésének és kivitelezésének különbözősége önmagában sokat elmond Peckinpah és Lurie képességeiről, egyúttal filmjeik minőségéről. Mindent egybevéve Lurie munkájának egyetlen nóvuma, hogy kiderül belőle a cím jelentése, aminek magyarázatát Peckinpah megspórolta.

Extrák: audiókommentár a rendezővel és négy rövid doku a film hátteréről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10966