KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísértetház

Mockler János

Nehéz idők járnak a filmtudományra. Sok a sarlatán. Már publikációkra is vetemednek. Igaz, tévtanalkat még csak alacsony példányszámú irodalmi lapokban terjesztik, de a lejtőn nincs megállás. Egyik legismertebb képviselőjük nemrég is azt találta állítani: „Armin Mueller-Stahl volt a népnyúzó kulák”! Ez olyan fokú tudományos tévedés, mint amikor a neves régészprofesszor az amerikai és a szovjet nép közös eredetét kívánta bizonyítani bizonyos étkezési szokások megfigyelésén keresztül. Tudniillik sok hamburgert fogyasztanak. Armin Mueller-Stahl soha sem volt kulák. Jól emlékszünk rá, Ernst Thálmann elvtárs volt ő. Most pedig a Liberális Párt képviselőjelöltje.

Chilében – és vizsgált filmünkben. Bille August, dicsdús svéd filmrendező legújabb munkájának a fenti tévtan végleges eloszlatása a legfőbb érdeme. Egyéb dicsérnivalót jelen opuszában keresve sem találhatnánk. Azt kell mondanunk, hogy Bille August, ki, ha összes cannes-i nagydíját egyszerre tűzné föl, leginkább az idős Brezsnyevre emlékeztetne, ezzel együtt is reménytelen eset.

Itt most már meg kell állni. Pedig szívesen folytatnám. Hogy van az, hogy én, Haladás mozi 9. sor. 1. szék, csak úgy kijelentem korunk egyik legismertebb filmrendezőjéről, Bergman örököséről, kedves tanítványáról, hogy minden hiába. Ehhez valóban szükséges egy pillantás az európai film jelenlegi folyamataira. Az álfilm kétségtelen hagyományokkal rendelkezik kontinensünkön. Onnan ismerszik meg, hogy van benne minden, vér, könnyek és izzadságszag, de minek. E műfaj egyik napjainkban fölerősödő irányzata saját eszközeivel igyekszik felvenni a versenyt Hollywood imperializmusával. A csúcsteljesítmény eddig az Indokína volt, és most már nyugodtan mellé helyezhetjük a Kísértetházat is. Isabel Allende egy évszázadot átfogó regénye látszólag a legmegfelelőbb alap egy ilyen műhöz. Az adaptáción a regényt számon kérni még egy lektűr esetében is problematikus, ám de Bille August filmje azzal siet a segítségünkre, hogy meg sem közelíti az írás színvonalát. A nagy számban fölvonuló nemzetközi sztárok látható igyekezete sem képes csodát tenni. De az igazság felderítésében számíthatunk rájuk. Az igazság pedig az, hogy a népnyúzó kulák Jeremy Irons.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1078