KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc

Schreiber András

Nine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Anthony Minghella és Michael Tolkin. Kép: Dion Beebe. Zene: Maury Yeston. Szereplők: Daniel Day-Lewis (Guido Contini), Marion Cotillard (Luisa Contini), Penélope Cruz (Carla), Nicole Kidman (Claudia Nardi), Judi Dench (Liliane), Kate Hudson (Stephanie), Sophia Loren (Mamma). Gyártó: The Weinstein Company / Relativity Media. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Légy olasz – hirdeti Rob Marshall (Chicago, Egy gésa emlékiratai) filmje, és ennél a nézőcsalogató marketingfogásnál nem is jut tovább. A Kilenc főhajtás egy olyan Broadway musical előtt, amely az alkotói válságról készült egyik leghíresebb szerzői film előtt tiszteleg. Csakhogy míg Federico Fellini Nyolc és félje hihető-átélhető módon nyújt bepillantást az alkotói- és magánéleti válság kulisszái mögé, addig Marshall mozija a kettős adaptáció során kilúgozódik (hiába hozza egytől-egyig a kötelező elemeket: művészi csömör, nőimádat, hűtlenség, katolikus frusztráció), így aztán az élvezetes látványvilág és a parádés szereposztás ellenére (pontosabban a történet elsilányítása miatt) megmarad egészestés retro-útifilmnek, amely azonban kiválóan példázza az amerikai showbusiness Európa-kötődését – még akkor is, ha a „Légy olasz” reklámszlogen jegyében az angolajkú szereplők egytől-egyig itáliai akcentussal próbálkoznak. Gyönyörű vonalvezetésű kabriók, szép szabású öltönyök, csinos kiskosztümök, napszemüveg éjszakai viseletként – leginkább erre alapoz Marshall filmje.

Nem is kell ehhez Fellini, elegek a sztárok, akiknek kézzel fogható karakter híján csak a divat-csillogás marad (pózol itt Penélopé Cruztól, Sophia Lorenig minden nő). Ráadásul – bár ez nem Rob Marshall hibája – kiemelkedő zenei motívum híján a muzsika sem kárpótolja a nézőt a sterilizáltNyolc és félért. (Ha már Fellini eredetijéhez hasonlítjuk: zenei világa egy Guns’n Roses klipet idéz, Slash hátán a cédula ezúttal azt kérdi, „merre vagy Nino Rota”.) Annak ellenére, hogy ódzkodunk a pontozásos értékeléstől: a nyolc és feles skálán a Kilenc jóindulattal két pontot ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10106