KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Blaxploitation

Jim Kelly

Egy elfeledett szuperhős

Teszár Dávid

A blaxploitation hősei között csupán egyvalaki akadt, aki fegyvertelenül győzedelmeskedett a képmutató fehérek felett.

 

Aligha tévedünk, ha a fekete mozi forradalmának nevezzük a hetvenes évek első felére tehető, rövid életű blaxploitation-jelenséget: a hatvanas évek végén még a legjelentősebb afro-amerikai színész (Sidney Poitier) is csupán ártalmatlan, aszexuális figurákat alakított, ehhez képest Sweet Sweetback (Sweet Sweetback’s Baadasssss Song, 1971) vagy Shaft nyomozó (Shaft, 1971) már nemcsak beszól, de minden további nélkül likvidálja is a fehér embert. A fekete filmhéroszok őstípusát jelentő Shaft köpönyegéből aztán olyan szexuálisan aktív, megalkuvást nem ismerő, kőkemény afro-szuperhősök bújtak elő, mint Priest (Superfly, 1972), Goldie (The Mack, 1973), Tommy Gibbs (Black Caesar, 1973) vagy Gunn (Black Gunn, 1972) – nem is beszélve párjaikról, a harcos természetű amazonokról (lásd Pam Grier, Tamara Dobson vagy Gloria Hendry szerepeit).

A tárgyalt úriember, Jim Kelly alakítási is egyazon sormintát követnek: akkora playboy, mint James Bond, könyörtelensége Rambóéval konkurál, ám akciósztár kollégáitól eltérően ő mindennemű fegyverarzenál nélkül, pusztán harcművészeti tudására hagyatkozva rúgja le szakmányban a fehér ellenfelei veséjét. Ő a feketék válasza Chuck Norrisra, aki A sárkány közbelép (1973) című legendás Bruce Lee-film mellékszerepével (Mr. Williams) bunyózta be magát a szakmába. Egyes blaxploitation-ikonokhoz (Fred Williamson, Jim Brown) hasonlóan ő is professzionális sportolói múlttal rendelkezik, nemzetközi karate bajnokként katapultált a mozivászonra, filmes pályájával párhuzamosan ráadásul teniszezőként is építi karrierjét (az évtized közepére Kalifornia állam legjobb játékosai közé verekszi be magát). Rendíthetetlenül cool karakterére hat egész estés alkotást építettek a hetvenes években, két ízben pedig „a” fekete mesterhármas (Brown, Williamson, Kelly) egyik tagjaként szórta a köríves rúgásokat és a súlyos ökölcsapásokat. Míg a Three the Hard Wayben (1974) cimboráival együtt egy rasszista csoportot utasít rendre, akik egy kizárólag feketékre ható (!) vegyszerrel akarják beszennyezni az ivóvízkészletet, a Take a Hard Ride (1975) Kanári-szigeteken forgatott westernjében egy semmiből előugró, karatézó indiánt (!) formál meg, aki a pénzszállító főhős-duó segítőtársául szegődik. Leghíresebb letéteménye a Black Belt Jones (1974) című akciómozi, amelynek címszereplőjeként bájosan önreflektív módon gondoskodik arról, hogy a maffia ne tehesse rá a kezét a barátja tulajdonában álló karate-iskolára, mellékesen pedig elcsábítja azt az érinthetetlen harcművész lányt, aki egyedül az ő sármja hatására képes veszíteni gyémántkeménységéből. Ezek után kétség sem férhet hozzá, hogy a többszörösen rassz-crossover filmekből is ő jön ki győztesen: a Golden Needles (1974), a Hot Potato (1976) és a Black Belt Jones 2.: The Tattoo Connection (1978) című mókásan pocsék munkákban a kaukázusi faj után a mongolid versus negrid párharcot is technikai K. O.-val abszolválja a fekete öves karatéka. Szerény művészi értéket képviselő életművének további integráns elemét képezik a legváratlanabb pillanatokban elhintett, schwarzeneggeri nívójú, méregerős egysorosok az „I’ll be too busy looking good!”-tól (A sárkány közbelép) egészen a Black Samurai (1977) nyitójelenetének duplafenekű, lefordíthatatlan beszólásáig (egy dekoratív hölggyel való teniszmeccset kénytelen megszakítani a főhős, hogy feleljen munkaadói fárasztó kérdéseire, ezt megunva, kissé ingerülten búcsúzik a következő mondattal: „Let me get back to my love set!”).

Jim Kelly nem követte azon kollégái sorsát, akik vagy képtelenek voltak megszabadulni félistenné nemesedett karakterüktől (mint a Superfly Ron O’Nealje vagy a Shaft Richard Roundtree-je), vagy fércművekben csináltak magukból bohócot (Jim Brown, Fred Williamson). Míg a The Mack főhősét alakító Max Julien utóbb a könnyűzenei iparban futott be, Kelly ingatlanpiaci befektetésekkel gazdagodott meg, és teniszedzőként tevékenykedik a mai napig. (A mozitól való távolságtartását remekül példázza, hogy még egy olyan önfeledt nosztalgiázásban sem vett részt, mint a Háborús zóna (1996), amelynek retró all-star gáláján Brown, Williamson és Grier szerepelt, de egy-egy cameo erejéig még Roundtree és O’Neal is tiszteletét tette.) Kétség sem férhet hozzá, hogy az előbbi kultikus színészegyéniségekhez hasonlóan Jim Kellyt is előkelő hely illeti meg a blaxploitation-filmek miniatűr panteonjában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9654