KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Festeni gyerekjáték

Klág Dávid

My Kid Could Paint That – amerikai, 2007. Rendezte: Amir Ber-Lev. Szereplők: Amir Ber-Lev, Anthony Brunelli, Marla Olmstead. Forgalmazó: InterCom. 80 perc.

 

Marla Olmstead festő-karrierje 2004-ben rakétaként szárnyalt felfelé. Absztrakt expresszionista képei a családi konyhából előbb egy városi kávéházba, onnan pedig egyenesen egy helyi galéria falaira. A festmények súlyos dollárezrekért cseréltek gazdát. Marla ekkor négyéves volt.

A sztorira ráugrott a média az Egyesült Államokban és azon kívül is. Marlát a huszadik század legnagyobb modern festőihez hasonlították, gyűjtők hada állt sorba a képeiért, a szülők a tévériportok és interjúk szűnni nem akaró körébe kerültek, míg az Államok legbefolyásosabb tényfeltáró műsora, a 60 Minutes egy gyermekpszichológus segítségével ország-világ számára akarta rejtett kamerás felvételekkel bebizonyítani: Marla apja segítségével fest, ráadásul úgy, ahogy bármelyik négyéves tenné. Csak rányomja a tubust a vászonra és maszatolja a festékpacákat.

A dokumentumfilmes Amir Ber-Lev a felhajtást látva még 2004-ben vágott neki, hogy Marla és családja segítségével filmet forgasson a modern művészet világáról, de kamerája jelen van akkor is, amikor a család végignézi a leleplező riportot. Az Olmstead szülők jól viselik a csapást, de a rendezőben eluralkodik a kétely: lehet, hogy már egy éve csalókról forgat.

És ez a csavar adja a Festeni gyerekjáték zsenialitását, ahogyan elindul, mint egyszerű portré a családról és a zseninek tartott kislányról, hogy aztán a játékidő felénél kitágítsa látószögét: a zárt közösségekről és magáról a művészet létéről, fogadtatásáról, készítéséről és manipulációjáról értekezzen. Ber-Lev szembesül azzal, hogy hiába keresi az igazságot a kislány képességeiről, objektívnak szánt dokumentumfilmje is legalább annyira szubjektív nézőpontot ad, mint bármelyik, családon belül forgatott, védőbeszédnek szánt anyag. És ha egy megrendezetlen film is képtelen feltárni a valóságot, akkor mi lenne rá képes?

Extrák: Audiokommentár az alkotókkal, egy epilógus-kisfilm, és egy hosszabb riport a New York Times filmben is megszólaló újságírójával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9430