KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Dialëktus

Filmnyelvjárások

Stőhr Lóránt

A 2002-ben indult Dialëktus mára a legnagyobb nemzetközi dokumentum- és antropológiai fesztiválunkká nőtt.

 

Nem könnyű választ adni az antropológiai film mibenlétét fürkésző kérdésre. Van, aki úgy határozza meg, mint az alkotó és a bemutatandó ember, embercsoport elmélyült kapcsolatán alapuló filmkészítési módot, mások az „őslakosoknak” nemcsak a szokásait, életmódját lefilmező, de világlátását, önértelmezését is tiszteletben tartó és feltáró vizuális antropológiai kutatások részének tekintik. Az antropológiai film határműfajára – mint a legtöbb műfaji definícióra – a legjobb talán példákat felhozni, amelyek a hangsúlyaikban lényegesen eltérő, száraz meghatározásoknak életet, formát és színt adhatnak. Az Anni Paanajärviból című film egy fakitermelésből élő, tradicionális karéliai falu lakóinak a küzdelmét örökíti meg több éven át; a film főhősei azért harcolnak, hogy fából készült csodálatos épületegyütteseiket – az oda tervezett vízerőmű építésével járó pusztulástól megóvandó – nyilvánítsák a világörökség részének. A Vándorok – hanti világ az ősmagyarokkal rokonságban álló, szokásait, nyelvét nagyrészt elvesztő, eloroszosodott nép rénszarvastenyésztésre alapuló életmódját térképezi fel a hantiul még jól-rosszul beszélő őslakosok egyikének kommentárjaival. A Teshumara – A tuareg felkelés gitárjai készítője annak a sajátos zenei stílusnak jár nyomában, amelyet az arab elnyomás ellen fellázadt tuareg harcosok száműzetésükben alkottak meg latin-amerikai zenei irányzatokból a tuareg nép küzdelmének dicsőítésére. Sokféle témából születhet hát antropológiai film, de a súlypont – a dokumentumfilm egyik minőségi kritériumával szemben – a dramaturgiai kimunkáltságról, a drámai hatáskeltésről a sajátos értékeket hordozó közösség, embercsoport bensőséges megismerésére és megmutatására helyeződik át.

A példákat a Dialëktus Filmfesztiválra idén benevezett alkotásokból hoztam, mely fesztivál 2002-ben még a magyar néprajzi és antropológiai film szemléjének indult, ám azóta jelentősen átalakult, és Magyarország legnagyobb nemzetközi dokumentumfilm-fesztiváljává nőtte ki magát háromszáznál több benevezett alkotással, amiből kialakult az antropológiai és a néprajzi versenyprogram. A válogatásban neves külföldi dokumentumfilmesek munkáitól (Novotny Timo: Körforgás, Budrala Dumitru: A sündisznó átka) kezdve a Magyar Filmszemlén sikert aratott hazai (Kincses Réka: Balkán bajnok, Bódis Kriszta: Falusi románc) és a mozikban már bemutatott külföldi filmen át (Aleksandar Manić: Sutkai bajnokok) a kezdők, az itthon még kevésbé híresek és a perifériára szorultak egyaránt megjelentek a fesztivál programjában. A szintén áprilisban megrendezett Titanic Fesztiválhoz hasonlóan a Dialëktus felbecsülhetetlen jelentősége, hogy olyan tájakra, vidékekre kalauzol, olyan nyelvjárásokkal, életmódokkal ismertet meg, amelyeket a kereskedelmi jellegű ismeretterjesztő csatornák legfeljebb csak érintőlegesen, izgalmas látványosságként tálalnak.

Milyen más, ha a bolíviai kokatermesztők és szakszervezetük s nem a kábítószertermelést üldöző, annak ürügyén dél-amerikai parasztokat földönfutóvá tevő amerikai hatóságok szemszögéből mesélik el a kokacserje hasznát, mint teszi azt a MontealegreFranco páros filmjében. A Chapare-i kokatermesztőkből – és párdarabjából, a nicaraguai chiapas indiánok ellenállási mozgalmáról szóló, harcosan USA-ellenes propagandafilmből – az is kiderül, hogy a kommunizmus utolsó mentsvára Latin-Amerika, ahol a parasztokat tömörítő szakszervezetek még mindig komoly politikai erőt képviselnek. A szibériai kalauz az orosz keresztény hit elevenségéről tanúskodik: Maciej Migas és Jedrzej Morawieski filmje egy tajgai telep életét festi le, amit egy Visszarion nevű, magát Krisztusnak kikiáltott férfi alapított hívei, immár ötezernél több, vagyonát, korábbi életét maga mögött hagyó ember számára. Kevésbé egzotikus vidékre, csupán a közeli Svájcba kalauzol a Feketeorrú hófehérkék, Neuenschwander-Gindrat Sylviane az alpesi ország ismeretlen arcát, egy hegyvidéki tanyán élő család mindennapjait mutatja be nézőinek. A családfő a címben szereplő, jellegzetes alpesi juhfajta megszállott tenyésztője, egy hétre sem képes elhagyni az Alpok gondosan művelt legelőit, ami miatt feloldhatatlan konfliktusba kerül melegszívű, kötelességtudó, de utazni, szórakozni vágyó családtagjaival. A tradíciókhoz ragaszkodó juhtenyésztő távoli rokona az olasz orvosnak, aki amputált lábú emberek rehabilitációját végzi Afganisztánban (Esben Hansen: Taposómalom), a kameruni jogásznőnek, aki a kizsákmányolt, megerőszakolt nők becsületéért harcol (Kim Longinotto: Sisters in Law), a bosnyák művészetbarátoknak, akik a világ első Bruce Lee-szobrát állítják fel Mostarban (Milharcic Ozren: Engedd be a sárkányt!). A legjobb antropológiai filmeket ugyanis nem pusztán az ismeretlen táj, a sajátos dialektus termi, hanem a hiteles arcok, a megszállottságig erős és elszánt hősök.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9048