KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Taxi, Madrid

Turcsányi Sándor

 

Ismerjük a cowboyt, a gengsztert meg a tépelődő párttitkárt. (Egyik sem különb a Deákné vásznánál.) Most meg itt állunk Saura kicsinyt megkésett vásznánál, és törjük a fejünket ezen az ismerős problematikumon. Mint a bevezető mondatból jócskán kitetszik, odáig csak megvolnánk, hogy nekünk ki tetszik.

De kit, kiket ismernek a filmesek? Megbízható forrásokra hivatkozva állíthatom, a családjukat nem nagyon, mert folyton távol vannak, helyszínkeresés, forgatás, köz- és éjszakai élet, szóval a hajsza. Többségük embert se látott nagyon még, noha az nem is túl érdekes.

Egyvalakit biztosan ismernek és szeretnek. A taxisofőrt. Hozza, viszi a filmest, jópofa figura, izzad és szidja a kormányt (meg markolja is a kezével), tele a kocsija Wunderbaum Avocado Ultra Light illatosítóval, diszkréten megemlíti, hogy tegeződött Inna Csurikovával.

Csak Robert DeNiro nem ismeri a taxisokat, mert ő hónapokra elment bérkocsit vezetni a felkészülés jegyében, és ki látott már olyat, hogy két sofőr egy taxiban. Nem így filmünk idős mesterének társforgatókönyv-írója, ő állítólag liberálisra fuvaroztatta magát Madrid utcáin.

Látták Önök a Vörös Kolibrit?

Az milyen lenne, ha a Vérnász rendezője csinálta volna Spanyolország fővárosában? Saura mindjárt vagy öt taxist is elővezet. Éjszakások, még szép. A filmművészet bolhapiacán négy nappalos taxisért adnak egyegészkéttized éjszakásat.

Szerintem a forgatókönyv-írótárs valami túlszámlázási ügymenetbe keveredhetett, mert ezek a masiniszták igen randa, önbíráskodásra felette hajlamos fráterek (+fráterina). Rasszisták is, a basszisták nem érdekelnek senkit.

Ám mit tesz isten, családi szálon közéjük keveredik egy kakukktojás, egyikük majd csak kikölti bármi áron. Ördög ki tagadja, a liberális minimumot nem lehet elégszer felmondani, közmegegyezés az. Carlos Saura persze nem felejtett el filmet készíteni, ilyetén az átismétlendő házi feladat alatt néha felsejlik egy mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2906