KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal

Mese felnőtteknek

Zachar Balázs

Minőségi pornófilmben nagyhatalom lettünk. Beszélgetés Kovács „Kovi” Istvánnal.

 

Ha van olyan, hogy „magyar pornófilmipar”, és annak létezik emblematikus figurája, akkor Kovács „Kovi” István kétségtelenül az. A legismertebb, és immár külföldön is számon tartott magyar szex- és pornófilmrendező az utóbbi hónapokban került a média figyelmének középpontjába, mivel egyik utolsó filmjével az év elején elnyerte a „pornó-Oscarként” számon tartott AVN Awards két díját is, a legjobb külföldi (értsd: nem amerikai) film és a legjobb külföldi rendező kategóriában.

A vállalkozását, a LuXx Videót ma is egy egyszerű belvárosi irodából irányító Kovi lényegében egy véletlen balesetnek köszönheti, hogy ma már vezető üzletember és alkotó a pornószakmában. Mivel az 1991-ben történt térdbalesetét egy elrontott műtét követte, fel kellett adnia mozgékonyságot igénylő addigi állását, a fotóriporterséget, és valami újba kellett belefognia. Az addig csak műkedvelő „pornófilm-fogyasztóból” egy hirtelen ötlettel filmkészítővé lépett elő, mert – noha már az induláskor többen próbálták lebeszélni arról, hogy az állítólag kifáradóban lévő szex-iparba belevágjon – kézenfekvőnek tűnt számára, hogy a műfajnak még hosszú ideig lesz közönsége Magyarországon is. „Csupán üzleti megfontolásból persze nem csinálnám. Ha nem érdekelne a pornófilm-rendezés, már rég abbahagytam volna” – mondja a pornófilmes, és az irodában körbepillantva valóban úgy tűnik, itt tényleg fontosabb a filmezés, mint a reprezentatív külsőségek. Persze néhány, akár attribútumnak is tekinthető kellék így sem hiányozhat a szobából: az íróasztalon többféle szivar és szivarvágó, a falakon a Kovi filmjeiből ismert leghíresebb modellek aktjai, és természetesen a polcon kiemelt helyen a két legfontosabb díj.

„Amikor elkezdtem, Magyarországon még nem volt szexfilm-gyártás. A filmeket vagy turistaként hozták be az emberek, vagy az akkori egyetlen kiadócég adta ki itthon, szinkronizálva. Hazai gyártású film azonban, magyar szereplőkkel nem készült. Ma már évente körülbelül 150 film kerül piacra, de ebben benne vannak a házilag leforgatott, lényegében amatőr filmek is.” Kovi azonban nem a mennyiség bűvöletében dolgozik. Meglepőnek tűnhet, de csak akkor forgat, ha van olyan sztori, amit érdemesnek tart megcsinálni. Ő ugyanis pusztán a pornó, az „akció” kedvéért nem ül a rendezői székbe. Így aztán nem is meglepő, hogy évente „csak” öt-tíz filmet forgat, noha készíthetne jóval többet is. „Gyakran kapok forgatókönyveket, sokan amatőrként is írnak történeteket, bennük még a különböző pózokat is aprólékosan taglalva. Engem viszont csak azok érdekelnek, amelyekből valami igazán jó sztori bontakozik ki, és ilyenből elég kevés van.” Mint mondja, a szinopszisokat a szűkebb stáb írja, és általában három-négy megbeszélés, illetve változat után körvonalazódik a véglegesnek szánt forgatókönyv.

Valóban ennyire fontos volna ebben a műfajban a történet? A kérdés aligha indokolatlan, hiszen a pornófilm-fogyasztó – vélhetnénk – nem elsősorban sztorit, hanem szexet kíván látni, méghozzá minél többet és változatosabbat. „Nem állítom, hogy ennyire fontos a sztori, csupán azt, hogy én szeretek olyan filmeket csinálni, ahol lényeges a történet. Mondhatnám azt is, az a cél, hogy a néző ne pörgesse tovább a kazettát az összekötő jeleneteknél, és csak a szexnél álljon meg, hanem közben is valami szórakoztatót, érdekeset kapjon.”

Kovi egyébként csak mosolyog azon a szlogenen, hogy Budapest amolyan európai „pornófőváros”. Az tény, hogy a külföldi filmesek ebben a műfajban nagyobb arányban jönnek forgatni Magyarországra, mint a játékfilmek esetében. A magyar operatőrök, hangmérnökök és világosítók ugyanis jó szakemberek, a magyar pornószínészek pedig egyenesen világhírűek, mert Kovi szerint „szépek és jól dolgoznak”. Ettől azonban még nem válunk a pornófilm fővárosává. A nyugat-európai országok többségében jóval több film készül, mint Magyarországon, egész Európában évente összesen hatezer. A néhány tucat jobb minőségű magyar alkotással igen nehéz bekerülni a kontinens vérkeringésébe, ez Kovinak is csak sok év kitartó munkájával sikerült. Jelen kellett lennie a kiállításokon, fesztiválokon és meg kellett szerezni azt a bizalmi tőkét, amely nélkül ebben az igazán bennfentes iparágban lehetetlen befutni. „Mivel hatalmas a verseny, ma is meg kell dolgozni a sikerért, de azért jó érzés, amikor külföldön odajönnek hozzám, és megkérdezik, nem akarok-e nekik filmet forgatni.”

Ha Magyarországon egy fiatal úgy gondolja, pornószínészként akar karriert csinálni, ma már nem kell feltétlenül külföldre mennie. Kiváló példa erre Kovi egyik legutóbbi felfedezettje, Michelle Wild. A szereplők jó része csak úgy vállalja a forgatást, ha a film itthon nem kerül forgalomba, Michelle azonban Magyarországon is sztár akart lenni. Ő azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak szép, de vállalja is, amit csinál, és ma már külföldön is ismerik és keresik a filmjeit. A rendező ezt egy példával meg is erősíti. „Tegnap beszéltem egy német színésszel – ő egyébként Michelle filmbeli partnere volt –, aki épp Amerikában járt, és elmondta, mennyire népszerű kint Michelle. Többen kérdezték tőle, mikor lesznek láthatóak újra együtt.” A külhoni ismertség egyébként ebben a műfajban azért sem számít különlegességnek, mert a filmek eleve külföldre készülnek, a magyar piacra önmagában nem érné meg forgatni. A filmeket magyarul forgatják, amelyeket aztán a külföldi forgalmazó szinkronizál az adott nyelvre.

Kovi nem gondolja, hogy a pornócsatornák veszélyeztetnék a videóforgalmazást. Egyrészt szerinte a Magyarországon fogható erotikus programok száma elég csekély, másrészt pedig nem ugyanazt a kényelmet vagy választékot nyújtják. Ugyanez vonatkozik az internetről letölthető filmekre is, amelyek ráadásul sokszor gyengébb minőségűek, vagy egyszerűen a technikai korlátok miatt hosszadalmas és bonyolult hozzájuk jutni. Persze a filmkészítőnek közömbös, milyen úton jut el a műve a közönséghez, hiszen a pornócsatornák ugyanolyan potenciális vásárlók, mint a videóforgalmazók.

Kérdés persze, hogy a közönség érdeklődését milyen hosszú ideig lehet fönntartani. Vajon ebben a műfajban is be kell „dobni” időnként valami újat, meglepőt? A rendező szerint vannak, akik azt vallják, idővel egyre extrémebb, bizarrabb dolgot kell kitalálni, ő azonban nem ezt az utat követi. Úgy véli, ez az irányzat mindig is kisebbségben marad, és ő továbbra is inkább arra törekszik, hogy új sztorikat, új szereplőket mutasson be, minél érdekesebb környezetben vagy egzotikus helyszíneken. Az ő filmjeinek nincs szüksége mindenféle „szuperperverziókra”. A hitvallásnak, úgy tűnik, megérett a gyümölcse, amikor idén Las Vegasban átvehette az AVN (Adult Video News) két díját a The Splendor of Hell című legutóbbi munkájáért, amelynek főszereplője Monique Covet, de látható benne Michelle Wild is. A szakmában kétségtelenül Oscar-díjként elfogadott kitüntetés mellett a berlini Vénusz-díjat, valamint a cannes-i fesztivál és show nagydíját tekintik a legnagyobb elismerésnek. Ez utóbbiak ugyan még hiányoznak Kovi vitrinjéből, a trófeák között van viszont az évadnyitóként számon tartott brüsszeli fesztivál díja, amelyet mint a legjobb kelet-európai rendező, eddigi munkáiért nyert el.

A rendező úgy érzi, a szakmában eltöltött bő egy évtized alatt sikerült meghatároznia, hogy tevékenysége nagyjából hol helyezkedik el a művészet, a professzionális videófilmgyártás és a szigorúan üzleti alapokon nyugvó szexipar háromszögében. „Ez nem művészet, semmiképpen sem az – mondja –, sokkal inkább olyan filmtermékek készítése, amelyek részei a videókultúrának, céljuk pedig a szórakoztatás. Vagyis az, hogy a nézőnek meginduljon a fantáziája, amikor olyan szereplőket lát, amilyenekkel neki valószínűleg soha nem lesz dolga, olyan helyszíneken, ahová ő talán sosem fog eljutni. Mese felnőtteknek.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 34-35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2576