|
|
|
MoziKésőnérőkTüske Zsuzsanna
Laggies – amerikai, 2014. Rendezte: Lynn Shelton. Írta: Andrea Seigel. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Benjamin Gibbard. Szereplők: Keira Knightley (Megan), Chloë Grace Moretz (Annika), Sam Rockwell (Craig), Mark Webber (Anthony). Gyártó: Anonymus Content. Forgalmazó: JiL Kft. Szinkronizált. 99 perc.
A negyedszázados kor-krízisbe lépő hősnő,
Megan, rájön, hogy gimi óta semmilyen felnőtt állapotra utaló jelet nem
tapasztalhat saját magán. A pánikgombot végül pont az évek során jól bevált
baráttól kapott lánykérés hatására nyomja meg, így találkozik két égi jellel, a
16 éves Annikával és egyedülálló, válóperes ügyvéd apjával, akikkel egy kegyes
hazugság után hamar egy fedél alá is költözik.
Lynn
Shelton, a független filmek koronázott királynője (A legmelegebb nap, Édesnégyes) a Későnérők háromszögével az eddigieknél látszólag sokkal habosabb
vizekre evezett - a keresetlen, improvizatív stílusával, fanyar humorával a
Sundance Fesztiválra örökös tagságot nyert író-rendező ezúttal kész
forgatókönyvet és komplett, többek között sztár-mesterhármast is tartalmazó,
hollywoodi szettet kapott használatra, a könnyű kezű indie-készítő szuverén
szerző-énje azonban a csillogástól sem szédült meg. A történetet ugyan most
idegen kéz, az első bálozó, Andrea Seigel írta, a külcsín alatt azonban mégis
felfedezhető tematikai rokonság Shelton legelső, kísérleti stílusú filmjével, a
We Go Way Back-kel, amelyben a
huszonéves kor-válságba kerülő hősnő elveszettségére képzeletbeli kiskamasz
énje hívja fel figyelmét. A felnőtté válás problematikája, a felszabadultság, a
merészség elvesztése Shelton személyes élményekre épülő, szerzői univerzumának
alaptételei voltak. A Későnérők egy
másik young adult-krach sztori, a zordabb humorú Pszichoszingli bájos, optimista kishúga is lehetne: mindkettő
hősnője gimis korban rekedt és a megoldást is innen várja, az önhitt és önző
írónőnek viszont kevésbé terem babér, mint a gondoskodásra, önkritika
gyakorlására képes Megannak. A jutalom látszólag – régi minták szerint -
belépés a családi otthonba, ezt azonban a főhősnő és a rendező is anélkül
valósítja meg, hogy közben elvesztené fantáziáját, a nézőnek pedig – a
letisztult könnyedség mellett – az eszményien működő sztárkémia is kedvez.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 163 átlag: 5.89 |
 |
|
|
|
