KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Sidney Pollack (1934–2008)

Pápai Zsolt

 

Annak a tévérendező-generációnak az egyik legifjabb tagjaiként tűnt fel még a hatvanas években, amely megkezdte Hollywood újjáteremtését, és igaz, hogy a munkássága nem volt olyan forradalmárokéhoz fogható, mint Penn vagy Peckinpah, azért rendhagyó filmek sorát készítette el. A tévé jó iskola volt számára, itt fejlesztette csaknem tökélyre színészvezetési és atmoszférateremtési képességeit, azokat az erényeit, amik gyakran még kevésbé sikerült munkáit is kiemelték a tucatprodukciók közül.

Kivált a pályája elején volt elemében, korai művei – bár jórészt nem szinkron idejű történetek – tűpontos jelentések a kortárs Egyesült Államokról. A Skalpvadászok vígjáték-cukormázzal bevont liberális westernje a rasszok közötti egyenlőtlenségről szól; A lovakat lelövik, ugye? kihalt óceánparton és klausztrofób táncteremben lejátszódó sorsdrámája a hetvenes évekre ráforduló Amerika kiábrándultságáról beszél; a Jeremiah Johnson Paradicsomból Pokolba elzarándokoló címszereplőjének sorsa pedig a Vietnam és Watergate közé szorult ország helyzetét modellezi.

Pollack a legmaradandóbb munkáiban a cselekménybonyolítás iránti érzékének is tanújelét adta. Történetmesélési technikái nem nélkülöztek egyfajta klasszicizáló jelleget, valamiféle patinát. Soha nem volt a sodró ritmus híve, inkább jól elhelyezett ritmusváltásokkal operált. Nem egy filmje – mint A lovakat lelövik, ugye?, A keselyű három napja vagy a Bobby Deerfield – a tempójába kódolt gondolatokról lett nevezetes.

Bár az Aranyoskám és a Távol Afrikától sikerén felbuzdulva a nyolcvanas évektől egyre inkább a közönségvonzó egzotikum hívévé szegődött, és a szakember lassan legyűrte benne a művészt, azért – a Havanna pazar tablója példa rá – még később is tudott meglepetést okozni. Ezzel együtt idővel egyre többen és egyre többször szólták le a konzumizmus oltárán bemutatott áldozatai és a közízlésnek tett állítólagos engedményei miatt – hogy joggal vagy sem, most már nem érdekes. Hiszen minimum három remekművet (A lovakat lelövik, ugye?, Jeremiah Johnson, A keselyű három napja) és legalább ugyanennyi mesterien megcsinált filmet jegyez.

Pollack? – kérdezik sokan. – Ugyan, három-négy jó filmje, ha van!

De hát – kérdezem én – kinek van annyi is?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9404