KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Többet ne!

Parádi Orsolya

Te doy mis ojos! – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Íciar Bolain. Kép: Carles Gusi. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Laia Marull (Pilar), Luis Tosar (Antonio), Candela Pena (Ana), Kiti Manver (Rosa). Gyártó: Alta Produccion / La Iguana SL. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 109 perc.

 

Ki lehet-e törni a családon belüli erőszak ördögi köréből? Felül lehet-e emelkedni a vérgőzös ösztönéleten és eljutni a kölcsönös megbecsülésig és egyenrangúságig? Ha netán megvan a szándék a változtatásra, megvan-e az esély is? A mély sebeit halkan hordozó toledói háziasszony, Pilar megelégeli a testi-lelki terrort, és elmenekül hétéves kisfiával férje, Antonio brutalitása elől. Nincs más védekezési eszköze az agresszív erőfölénnyel szemben, mint hogy húgához költözik, akinek segítségével munkát vállal: a toledói katedrális kegytárgyboltjában kezdi, majd egy továbbképzés lehetőséget ad rá, hogy műelemzést tanuljon és előadásokat tartson. Az éledező tehetségét végre megélni képes nőt az otthagyott férj igyekszik visszahódítani: ajándékokat visz neki névtelenül, és csoportterápiára kezd járni, hogy szembesüljön vele, hogyan burjánzik el az agresszió a kigyomlálatlan gondolatok között, és hogy megtanulja kezelni indulatait. Történik is kísérlet a visszarendeződésre, mert a két ember szereti egymást. A lélekfagyasztó erőszak-pillanatokat néha meleg, reményteli érintések, a pszichológussal folytatott munka komikus-keserű, de összességében bíztató stációi ellenpontozzák. Egy bensőséges ágyjelenetben a nő felkínálja magát a férfinak birtokbavételre („Neked adom a szemeimet!”) – mintha lenne remény. Ám ahogy Pilar kezd magára találni, Antonio egyre kétségbeesettebben érzi, hogy bolti eladóként egy nulla, és paranoid frusztrációjából megint csak erőszak fakad.

Iciar Bollain spanyol rendező pontos térképet szerkesztett a léleklabirintust átszövő lehetséges ösvényekről. A kifelé és befelé vezető utakat, lehetőségeket megfelelő összetettséggel és tanmesei precizitással sorolja filmjében. A finoman árnyalt képi nyelv, a remek karakterek és legfőképpen az erős színészvezetés eszközeivel fájdalmas, de példaértékű női szabadulástörténetet készített.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8812