KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Mit lopott Saint-Just?

Bajomi Lázár Endre

 

Lukácsy Sándor odáig megy hőstelenítő lendületében a 80/2. számban megjelent, egyébként kitűnő Kaland, terror, történelem? című Elve vagy halva-kritikájában, hogy azt állítja: „Voltaire ezüstkanalat lopott, Rousseau lelencbe adta gyermekeit, Saint-Just ült is, ugyancsak ezüstkanalak miatt.”

Habár már nem rajongok úgy utóbbiért, mint 1939-ben, a nagy francia forradalom 150. évfordulója idején, amikor cikket írtam róla a párizsi Üzenet című folyóiratba, sőt mára már az 1957-ben megjelent Az üstökös című, és Saint-Just és a francia forradalom regénye című munkámtól is kissé „elidegenedtem”, de azért csodálkozom, hogy kiváló barátom bedőlt a két blérancourt-i úrnak (Grenet és Brunet), aki a Restauráció idején adta ki rágalmazó röpiratát. Charles Vellay, az egyik legkitűnőbb Saint-Just-szakértő, már 1945-ben megkérdőjelezte a vádat, amely szerint a tizenkilenc éves ifjú 1786-ban családi ékszereket és pisztolyokat elcsenve felutazott Párizsba, s ott – anyja kérésére – becsukták. A Malraux előszavával megjelent A. Ollivier-féle nagy Saint-Just-monográfia (1954) pedig kimutatja, hogy a röpirat „okmányai” hamisított másolatok, ellentmondanak egymásnak, Saint-Just anyjának állítólagos levelében a „lopott” tárgyak értéke frankban és centime-ban van megadva, holott a tízes számrendszert csak kilenc év múlva vezették be; továbbá 1790-ben a blérancourt-i bíró olyan magasztaló beszédben méltatta a falu szülöttét, amelyet nem mondott volna el, ha a fiú valóban elkövette volna az évtizedek múlva neki felrótt bűnt – arról nem is beszélve: elképzelhetetlen, hogy Thermidor után, amikor már nem kellett tartani Robespierre-éktől, Salnt-Just sok-sok ellensége közül egy sem hozakodott elő e váddal, valamint, hogy az Aisne-megyében, azaz Saint-Just megyéjében nyomozó „nemzeti ügynök”, aki házkutatást is végrehajtott Saint-Justéknél, és minden rosszat igyekezett feltárni róla, nem számolt volna be a lopásról; s legvégül: az állítólag ellopott tárgyakat Thermidor után megtalálták a család birtokában! Az viszont igaz, hogy mikor a kollégiumot elhagyva kiadta Organt cimű erotikus-szatirikus eposzát, a Bastille-ba akarták zárni, s emiatt felment Párizsba, hogy egy falubeli kereskedőnél találjon menedéket, s ekkor anyja valóban írt olyan leveleket, amelyeknek dátumát és tartalmát meghamisítva alá lehetett támasztani a koholt vádat.

De persze, abban igaza van Lukácsynak, hogy ha valóban elkövette volna is, „attól ő még Saint-Just” maradt volna...

 

Bajomi Lázár Endre


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7926