KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Bíró Gyula: A magyar film emberképe

Szociológiai filmtükör

Kelecsényi László

Milyen emberképet jelenítenek meg az 1957 és 1985 között készült magyar filmek? – Bíró Gyula filmantropológiája.

 

Latinovits Zoltán tekint ránk a kötet borítóján Szindbádként B. Müller Magda standfotójáról. A kultikus hatású színész a bemutatója óta eltelt három évtized során kultuszfilmmé vált Huszárik-mű címszereplője. Ez az egyetlen alkotás, amelynek külön fejezetet szentel a szerző mintegy százötven oldalas tanulmányában. A remekmű ilyen léptékű kiemelése sem borítja föl a rövid lélegzetű munka egyensúlyát, ugyanis a Bíró Gyula által kutatott fő kérdés – milyen emberképet jelenítenek meg a vizsgált korszak filmhősei – talán legjobb modellje ez a Krúdy-prózák alapján készült, mégis az adott korszak, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának problémáira is válaszoló, öntörvényű alkotás.

Ez az írás nem filmtörténet – szögezi le sietve mindjárt a bevezetés első mondatában a szerző. Tökéletesen igaza van. Nagyot csalódhat az az olvasó, aki ilyen igénnyel lépne föl munkájával szemben. Az is kételyeket ébreszthet némelyekben, hogy miért e két időhatár között készült filmekkel foglalkozik. 1957 korszakhatár jellegét nem kell bizonygatni senkinek, de mi történt 1985-ben? Semmi. A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy a kötet időben legutolsó hivatkozásai 1992-es keletűek, tehát a kész kézirat jó pár évet várhatott a megjelenésre: nyilván a szükséges távlat érdekében nem foglalkozott már a nyolcvanas évek második felének filmjeivel. Egyébként is nagyon látszik a szerző gondolkodásmódján és stílusán, hogy munkája a rendszerváltás utáni első évek eufórikus hangulatában fogant.

Noha Bíró Gyula elemzései során majdnem minden általa olykor nagyon is bőségesen idézett szerzővel, filmtörténésszel, kritikussal vitába száll, elhatárolódásai mégsem az alig létező magyar filmtörténetírás eredményeivel konfrontálódnak, inkább egyfajta tagadó módban, korábbi, elfogadott és beidegződött, marxistának hitt vagy mondott filmtudományossággal perelnek. A bevezető oldalakon tudtunkra adja, hogy a vizsgálódása tárgyául választott kategóriát – emberkép a filmekben – nem történeti, hanem inkább társadalomlélektani kiindulópontból tekinti majd át.

Korszakolása helytálló. Az 1957 és 1968 közötti időszak úgynevezett konszolidációs szocializmusának időszaka után a hetvenes évek már-már „aranykornak” tetsző ’68-as nosztalgiákból táplálkozó válságfilmjeinek elemzése után rátér a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készült, s általa „poklok évadjának” nevezett időszak alkotásaira. Bíró számára az emberkép olyan értékkategória, amely akármilyen vacak kis darabban, tehát nemcsak a remekül vagy csak jól sikerült művekben érhető tetten. Ezért aztán felfogásához ragaszkodva elhanyagol fontosnak tetsző műveket, vagy egyszerűen nem tud mit kezdeni velük (mint például Jancsó életművének ebben az időben készült darabjaival – az Oldás és kötés kivételével). Koncepciójának nem hibája, csak elfogultsága: nem hiszi el, hogy a szocializmus úgynevezett konszolidációs időszakában, rövid ideig ugyan, de lehetett hinni a politikai-gazdasági rendszer megreformálásában, s ezen az alapon őszinte megfontolásból lehetett reformpárti filmeket készíteni. A szerző későbbi tudásunk tényei alapján ítélkezik e kor filmhősei és rendezői felett, így filmek és emberek eleve csak rossz bizonyítványt kaphatnak tőle. Hihetetlen és elfogadhatatlan például, hogy Sebők Zoltánt és Járom Ambrust (Makk Elveszett paradicsom és Jancsó Oldás és kötés) „morálisan fertőzött értelmiség-szörnyetegek”-ként aposztrofálja. Ugyanakkor később az Angi Vera címszereplőjének megadja az ilyesféle vádak alóli felmentést.

A könyvet részletes filmográfia egészíti ki, de nemcsak ez a fontos adattár hívja föl a figyelmet rá, hogy milyen alkotások hiányoznak a szerző vizsgálódásából. Például az egyes korok vígjátékai, amelyek sokszor önkéntelenül pontosabban tükrözték saját idejük elvárásként megfogalmazódó hazugságait (így a Rangon alul vagy a Fűre lépni szabad), mint már a maguk idejében komolyan alig vehető politikai dancs-filmek (Tegnap, Virrad, Az arcnélküli város). Kár az aránylag sok sajtóhibáért, hogy az éppen figyelmetlen filmtudós elvétéseit ki nem javító szerkesztő mulasztásait nem is említsem. Mert azt nem gondolom, hogy Bíró Gyula ne tudná, az Apa kisfiú hőse nem a hatvanas években, hanem évtizeddel korábban gyűjti gyerekkori emlékeit, vagy hogy a Sodrásbant Sára Sándor nem rendezte, csak fotografálta.

 

Antológia Kiadó, 2001

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3478