KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édenkert a sikátorban

Zsilka László

 

A leglényegesebb következtetés, amit ebből a filmből levonhatunk az, hogy Sylvester Stallone sokkal különb színésznek, mint rendezőnek. Ezúttal egészen bizonyosan. Az Édenkert a sikátorban csupán gyenge lenyomata a korábbi, főszereplésével készült Rockynak, bár ugyanolyan modell szerint készült. Ebben a művében még körvonalaznia sem sikerült a társadalmi felemelkedésért vívott harc izgalmát és hősiességét.

Ennek okát elsősorban abban véljük fölfedezni, hogy Stallone közlendőjét rendkívül általánosan, néhol bántóan didaktikusán fogalmazza meg. A néző még azt sem tudja pontosan eldönteni, hogy egyáltalán melyik korban játszódik a történet. A párbeszédekből a második világháborút követő esztendőkre gyanakszunk; míg a külvárosi környezetrajz, a figurák – például a gengszterbanda tagjai – a szesztilalmas korszakot idézik. Ettől az egész történet hitelét veszti, a mű mondanivalója pedig rossz példabeszéddé silányodik, valahogy így: a hit hegyeket mozgat – pláne ha fatörzs vastagságú izmokat vezérel, tehetjük hozzá mi.

New York peremén három olasz származású fivér elhatározza, hogy kitör a nincstelenségből. A három alak, három leegyszerűsített jellemsablon. Egyikőjük ravasz, a másik értelmes, a harmadik bivalyerős. Az előbbi kettő az utóbbiból élvonalbeli pankrátort farag, aki hamarosan egy külvárosi mulató jólkereső sztárjává válik. A testvérek szorgalmasan gyűjtik a pénzt, amikor elhangzik a kihívás a Nagy Mérkőzésre, amelyen minden eldőlhet: dupla, vagy semmi alapon. És itt kellene a film dramaturgiájának a lehető legrafináltabban fokoznia az izgalmat. Ez nem sikerül. A mérkőzés nem kétesélyes; tudjuk, ki fog győzni – történjék bármi a szorítóban –, hogy beteljesedjék a példázat. A film értéke Stallone színészi játéka: remekül alakítja a rafinált, fölfelé törekvő „digót”. Kovács László, a Szelíd motorosokból is ismert kiváló operatőr felvételei pedig jobb forgatókönyvet, jobb rendezést érdemeltek volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7370