Láttuk mégNászút féláronHegyi Gyula
Éppen ötvenéves ez a film, s készítői annak idején aligha álmodhatták, hogy fél évszázad múltán egy egészen megváltozott Magyarországon éppen ez a produkció jelentse egy hét, sőt, jószerivel egy hónap egyetlen hazai premierjét, magyar „filmújdonságát”. A Nászút féláron azoknak az időknek az emlékét őrzi, amikor magyar filmet csinálni jó üzlet volt, szakma és közönség értette és becsülte egymást, s a magyar kommersz film itthon (és egy szűkebb-tágabb közép-európai környezetben) egyet jelentett a megbízható üzletmenettel. Most, fél évszázaddal később, csak ámulattal nézhetjük ezt a filmet – ámu-lunk azon, hogy ma ilyesmi számít „premiernek”, ámu-lunk továbbá azon is, hogy a produkció minden limonádé-jellege ellenére is mennyire jól megcsinált termék. (Szemben napjaink hazai kominerszeinek többségével, amelyeknek készítői szakmailag azt is elfelejtették, amit ötven éve mindenki tudott a stúdiók környékén.) Vagyis a Nászút féláron az ámulások mozijának nevezhető; egyedül a történeten nincs mit ámuldoznunk, abban minden pontosan úgy történik, ahogy az effajta filmekben a harmincas-negyvenes években mindig történt.
A film cselekménye egy játékgyár tervezőirodájában indul, ahol önálló – és elég öntudatos – tisztviselőnők és tervezőnők vitatkoznak az emancipációról, a modern nő hivatásáról, s arról, szabad-e, kell-e egy családos asszonynak munkát vállalnia? A film – amúgy eléggé gyermeteg, de ügyesen adagolt mesike segítségével – végső soron azt a választ fogalmazza meg, hogy értelmes nő egyszerre tud helytállni a munkában és a házasságban. Ha úgy halad a világ, ahogy halad, meglehet: néhány év, s a Nászút féláron „modernségével” már sérteni is fogja a mind hangosabb újkonzervatívokat... A film érdekességét, emancipációtól függetlenül, egy olaszországi társasutazás pillanatképei és úti anekdotái jelentik: magyar turisták utazgatnak Mussolini (még békés) Olaszországában. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nagyon kevés az eredeti külső felvétel – egyébként néhány képkockában egy elsüllyedt világ izgalmas dokumentumait láthatjuk. Nekem ennyit jelent a Nászút féláron – bár tisztában vagyok vele, hogy mostani nézői többsége számára elsősorban Kabos Gyula, Jávor Pál és a többi szereplő játéka miatt lesz, lehet vonzó.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1372 átlag: 5.5 |
 |
|
