KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Viszlát, Christopher Robin!

Fekete Tamás

Goodbye Christopher Robin – brit, 2017. Rendezte: Simon Curtis. Írta: Frank Cottrell-Boyce és Simon Vaughan. Kép: Ben Smithard. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Domhnall Gleeson (Milne), Margot Robbie (Daphne), Kelly Macdonald (Olive), Will Tilston (Christopher Robin). Gyártó: DJ Films / Gasworks Media. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 107 perc.

 

A híres írók életét és főművük megszületését elmesélő filmek az utóbbi időben feltűnő gyakorisággal nyúltak a gyerekszobák könyvespolcára inspirációért; a Viszlát, Christopher Robin bő egy évtized alatt immár a negyedik hasonló témájú biopic, ráadásul az ifjúságnak szóló alapanyag mellett még az is közös mindegyikükben, hogy a vizsgált irodalmi alkotás a múlt század első évtizedeiben, Angliában született meg. Ám a Pán Péter, Nyúl Péter és Mary Poppins alakjának – sokszor csupán másodlagos jelentőségűként használt – megteremtését elmesélő filmekkel szemben a Viszlát, Christopher Robin jóval komlexebb módon mondja el az Opus Magnum megszületését.

Simon Curtis filmje némileg előnyös helyzetből indul, hiszen köztudott, hogy Róbert Gida alakját a Micimackó szerzőjének gyermeke ihlette. A rácsodálkozás gesztusa helyett így elmerülhet a körülményekben, elsősorban az I. világháború és a francia hadszíntér sokkját megtapasztalt és íróként is új utakat kereső Milne alakjában, valamint apa és fia kapcsolatában. A Micimackó eszerint nem csupán a szeretetét és apai teendőit helyenként kicsit sután ellátó férfi számára kínált kapcsolódási pontot a fiához, de a fronton átélt traumák elfelejtésében is segített a közösen megálmodott és benépesített Százholdas Pagony, ahol a lövészárkok állandó rovarzümmögésének hangja már a méhek döngicséléseként hallható. Curtis azonban legalább ennyire fontosnak tartja mindazt, ami a könyv megjelenése után következett: azt az állandó reflektorfényt és népszerűséget – valamint a fiktív szereppel való azonosítást –, amelytől már korábbi rendezése, az Egy hét Marilynnel Monroe főhőse is igyekezett minden lehetséges módon megszabadulni. Így lesz a cím nem a valóságos Robintól, hanem a regénybeli Róberttől való búcsú.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13560