KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Argo 2

Kovács Bálint

Argo 2 – magyar, 2015. Rendezte: Árpa Attila. Írta: Huszár Péter, Trunkó Bence és Árpa Attila. Kép: Christoph Vitt. Zene: Czomba Imre. Szereplők: Kovács Lajos (Tibi), Scherer Péter (Bodri), Bicskey Lukács (Psycho), Kiss József (Tyson), Kulka János. Gyártó: Argo 2. Forgalmazó: InterCom. 95 perc.

Az Argo óta 11 év telt, és az évfordulót a rendező Árpa Attila díszdobozos DVD-kiadásnál nagyobb szabásúan ünnepelte meg: egy az egyben leforgatta újra a filmet. Kérdéses, hogy a rajongók kielégítése mennyit ad hozzá a film értékéhez, és az új ötletek szinte teljes hiánya mennyit von le belőle, de az tény, hogy az Argo 2 cselekményének váza megegyezik az Argóéval: összekülönböznek a külföldi, high-tech megbízók és a suttyó kivitelezők, egy rejtélyes ősi tárgyat kell elrabolni, Balog Tibiéknek egy „tudós” segít, és a felek végül a pusztaságban csapnak össze. Az újításvágyat felváltja a kiégett nagyiparosokra jellemző kockázatkerülés – az első részben fejbelőtt figura is feltámad, sőt még a ruhadarabok is azonosak maradnak. Így a filmből műfaji értelemben kivész minden izgalom, pedig ez még egy „közönségfilmnél” sem törvényszerű. Árpa tiszteleghetne a számtalan film előtt, amely hatott rá, ehelyett kikacsintás nélkül átemeli és sajátjaként tálalja mások leleményeit; játszhatna a paródia kérdésével, de erre mindössze egy utalást tesz (elakad a hollywoodias zene, amikor a diadalmas Tibi előtt elromlik az automata ajtó), máskor pedig halálosan komolyan veszi a komolyan vehetetlent – nem úgy, mint nemrég a Fekete leves, ami önreflexiói révén erényt tudott kovácsolni sutaságaiból.

Igényesség így kizárólag technikai értelemben jellemző a filmre: a vágások, a zenehasználat, a látvány filmszerűek, persze csak ha a bántóan amatőr első rész a viszonyítási alap; de azért sosem látjuk egy snitten a lövést és a robbanást. A káposztaként újramelegített sztori másodszor is épp annyira fogyasztható, mint először, bár ezúttal feltűnő, hogy míg minden kifigurázott csoportnak egy-két mondattal szúrnak oda, addig a cigányságot végig a rasszista sztereotípiáknak maximálisan megfelelően alázzák. Ez pedig még egy vállaltan suttyó filmben is túl nagy ár túl kevés nevetésért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12268