KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Peter Strickland: Berberian Sound Studio

Szemtanú nélkül

Kovács Marcell

Kegyetlen szatírájában Peter Strickland a véres erőszak látványa iránti vonzódásunkat gúnyolja ki.

Lamberto Bava filmes családba született, ifjúságát az olasz horrorfilm aranykorának díszletei között töltötte. Rendezői karrierjéhez először édesapja, Mario Bava, majd Dario Argento asszisztenseként szerzett muníciót. Második saját rendezése a Penge a sötétben az általa oly jól ismert filmes közegben játszódott, és az erőszakos olasz thriller, a hetvenes években divatos giallo műfaja előtt tisztelgett – a műfaj előtt, amelynek apja a megteremtője, Argento pedig leghíresebb képviselője volt.

Egy horrorfilmen dolgozó zeneszerző a film főhőse, akinek környezetében baljós események történnek. Először a fejében kavargó filmjeleneteknek tulajdonítja a sötét gondolatokat, de idővel egyre több bizonyíték utal arra, hogy az elegáns lakópark egy sorozatgyilkos vadászterülete. A Penge a sötétben a giallo szabályinak megfelelően kitűntetett szerepet szán a hangoknak. A De Angelis fivérek kiadós kísérőzenéjében a Goblin okkult klasszicizmusa keveredik a nyolcvanas évek rideg szintetizátor-lüktetésével és a túlfűtött mediterrán érzelmességgel. A zeneszerző ül a zongoránál, a szalagos magnó orsói forognak, és közben a szomszédban a gyilkos tapétavágóval szabdalja a nyaki ütőereket.

Ennél is többször látni forgó orsókat a Varga Katalin balladáját jegyző Peter Strickland új filmjében. A Berberian Sound Studio is a hangok filmje, megemlékezés az analóg hangosfilm mára történelemmé lett korszakáról. Egy angol hangmérnökről szól, aki a hetvenes évek Olaszországában egy horrorfilm utómunkálatait végzi. Az ügyefogyott főhős idegei nehezen bírják az idegen környezetet, a szokatlan munkakörülményeket, és mindenekelőtt a készülő film embertelen brutalitását. Az egyébként dokumentumfilmeken és gyerekműsorokon dolgozó hangmérnök abban a hitben érkezett Olaszországba, hogy egy lovaglásról szóló film hangsávját kell elkészítenie, csak a helyszínen derült ki számára, hogy a filmben, amelyre szerződött, egy lovasiskola növendékeit az inkvizíció által felkoncolt boszorkányok bosszúra éhes szelleme üldözi. Az anyjával élő, magának való hangmérnök az álságos mosolyú, erőszakos, szexista rendező és a pozíciójával visszaélő, zsarnokoskodó producer elől a munkába menekül. Halállal kel, halállal fekszik, lassacskán kezd becsavarodni, miközben egyre inkább elmosódik a határ a film rémségei és a valóság között.

A Penge a sötétben inverzét látjuk. Lamberto Bava filmje olcsó erőszakfilm, viszont árnyalt képet fest a filmes közegről, amelyben játszódik. A készülő horrorfilmből nem sokat látunk, de a rokonszenves rendezőnő (!) elmondása alapján inkább lélektani dráma lesz, mint kegyetlen vérfürdő. A Berberian Sound Studióban viszont a lélektani drámához egy brutálisan kegyetlen horrorfilm utómunkálatai adják a hátteret, csupa taszító, korlátolt figurával.

Strickland kegyetlen szatírájában az erőszak látványa iránti vonzódásunkat és az ezzel visszaélő filmes magatartást gúnyolja ki. Nem mutat erőszakot, elkerüli azt a csapdát, amibe például az úgynevezett háborúellenes háborús filmek alkotói rendre beleesnek. A készülő műből egyedül a korabeli boszorkányos horrorfilmek hangulatát tökéletesen visszaadó retró-főcímet látjuk. Az erőszakos jelenetek közben a kamera a hangmérnököt és segédeit mutatja, amint lázas igyekezettel keresik az iszonytató halálnemhez passzoló hangot. A toronyszobából kizuhanó test becsapódását a padlón szétloccsanó tökkel utánozzák, ha felnyársalnak egy boszorkányt, káposztát döfködnek konyhakéssel, ha a haját tépik ki, retekcsomóról szaggatják a leveleket. Egy nagyobb zöldséges raktárkészletét áldozzák fel a filmművészet oltárán.

A film főtémáját, a kafkai örvényben fuldokló főhős drámáját közben elhomályosítja a szatíra,

ami annyira hatásos, hogy nem áll meg a filmes erőszak misztériumának szétzúzásánál, de megtépázza a nagybetűs moziét is. Tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni azon, hogy a balfék hangmérnök története elsikkad, és a szürreális befejezés teljes egészében a nézőre hárítja sorsának megfejtését. Mintha Stricklandben a vitriol erősebb lett volna a hőse iránti empátiánál. Márpedig ha van miért bírálni az erőszakfilmek kismestereit, az éppen az együttérzés hiánya.

Berberian Sound Studio – brit-olasz, 2012. Rendezte és írta: Peter Strickland. Kép: Nicholas Knowland. Szereplők: Toby Jones (Gilderoy), Tonia Sotiropoulou (Elena), Susanna Cappellaro (Veronica), Cosimo Fusco (Francesco). Gyártó: Illuminatons Films / Warp X. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11201