KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kutyabaj...

Állami ugatás

Harmat György

Ön bizonyos értelemben kutya – közli P. úr, a hivatalnok Emilióval, az állathangutánzó művésszel (a film egyik legmulatságosabb jelenetében), s igaza tudatában kiveti rá az ebadót. „Ön mért nem adózik?” – kérdez vissza Emilio, utalva arra, hogy „bizonyos értelemben” P. úr is kutya. Az adószedő válasza nem nélkülözi a logikát: „Állam az államot? Az én ugatásom állami.”

P. úr állami ember – az abszurditásig. Előélete predesztinálja arra, hogy munkanélküliből hamarosan az Ebadó Csoport legsikeresebb munkatársává küzdje fel magát. Mielőtt állás nélkül maradt volna, kiváló jegyellenőr volt meg gyári rendész, s (ahogy ő fogalmaz) ért valamit a kutyákhoz. P. úr alkalmas rá, hogy szinte tökéletesen eggyé váljon feladatával. Ha a zöldövezeti lakók inkább elrejtik ebeiket az adóellenőr szeme elől, mintsem hogy fizessenek, a gazdik helyett a négylábúakhoz kell fordulni. Ők őszinték: ugatásra ugatással felelnek. Ezzel pedig elárulják tartózkodási helyüket, egyúttal leleplezik tulajdonosaik csalási szándékát.

P. úr tettekre váltja gondolatmenetét. Megtanul ugatni, így módszerével komoly eredményeket ér el a bújtatott állatok felkutatásában. Ám tevékenysége visszahat rá, az „elkutyulás” folyamata immár megállíthatatlan: Pedigree Palt kóstol – késsel-villával, négykézlábra ereszkedik, a póráz szorítását próbálgatja a nyakán – még a sintérek is befogják!

Az ötlet (a figura útjának e következetessége) kiváló: Ferreri mester vásznára méltó. Ő szokta a lehető leglehetetlenebb meséket egyedül lehetségessé, érvényessé varázsolni. Ráadásul az állatfunkcióba lépő ember témája vesszőparipái közé tartozik. 1972-es A szuka mű (nálunk videóforgalmazásban, Lisa címen bemutatott) filmjében Ferreri is vizsgálta már a lassú kutyává alakulás lehetőségét, okait és következményeit, természetesen a Kutyabaj...-tól eltérő metafora-középponttal, szigorúan a férfi-nő párkapcsolat analízisén belül maradva.

Ferreri (és Buñuel, Kafka) ábrázolásmódja az igazán alkalmas az ilyesféle történetek elmondására. Az abszurditásnak az a száraz elemzése a legkomikusabb, amely Kafka Az átváltozás című novellájára jellemző, rögtön az első mondatában: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.” Forgatókönyvíróként Sántha érzi az abszurd e válfaját, ám rendezőként nem tűnik elég mértéktartónak: gyakran tolja előtérbe Melis László ugatással telehintett, agresszív zenéjét és Vékás Péter színvonalas, olykor „túlmozgott”, túlpoentírozott fényképezését. Amennyit nyer így a film lendületben, annyit veszít művészi mélységben.

Hogy nem a rendezőtől és alkotásától idegen megoldás konzekvensebb alkalmazását hiányolom, arra a jó színészvezetés a bizonyíték, legfőképp Bán János alakítása. Az a bámulatos precizitás, komolyság, mellyel felépíti szerepét, a féken tartott energia ereje, átélés és megmutatás perfekt egyensúlya irányt mutat: hogyan lehetett volna a szatírát megóvni attól, hogy időnként kabaréjelleget öltsön.

Sántha László több mint egy évtizedes dokumentumfilmes pályafutás után készítette el első, alig egyórás játékfilmjét. Eszembe sem jutna másolásra biztatni, hiszen van eredeti hangja. Nevéhez fűződik egy négy év távlatából is emlékezetes „költői szociográfia”, a dokumentum- és játékfilm határvidékéről származó Belső mozi, mely többet mondott a filmmítoszok szerepéről életünkben, mint megannyi tanulmány. Hitelesen, szépen.

A Kutyabaj..., e gondolatébresztő mű azzal fejeződik be, hogy eltörlik az ebadót, s egy hét múlva várható a macskaadó bevezetése. P. úr összeomlik. A kérdés nyitott: ő, aki a végletekig azonosult küldetésével, tud-e váltani? Képes leste arra, hogy „elmacskásodjon”? Felhangzik-e majd az állami nyávogás?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1076