KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mocskos zsaru

Nevelős Zoltán

Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans – amerikai, 2009. Rendezte: Werner Herzog. Írta: William M. Finkelstein, Victor Argo, Paul Calderon, Abel Ferrara, Zoë Lund. Kép: Peter Zeitlinger. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicolas Cage (McDonagh), Val Kilmer (Pruit), Eva Mendes (Frankie), Jennifer Coolidge (Genevieve), Brad Dourif (Schoenholtz). Gyártó: Nu Image / Polsky / Saturn. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 121 perc.

A Katrina hurrikán pusztítása utáni New Orleans kopott eleganciájából bőven meríti a helyi színeket Werner Herzog újabb különös vállalkozása, mely Abel Ferrara 1992-es Mocskos zsaru című kultuszfilmjének főbb motívumait dolgozza át egy könnyebben fogyasztható, de nem kevésbé zavarba ejtő produkcióvá, melynek elsősorban az adott publicitást, a két rendező milyen szalonképtelen módon nyilatkozott egymásról.

Harvey Keitel New York-i zsarujához hasonlóan Nicolas Cage gyilkossági nyomozója is drogfüggő, úszik a szerencsejáték-adósságban, módszereiben pedig teljesen gátlástalan, lop (főként drogot), hazudik (szemrebbenés nélkül) és ha úgy hozza a helyzet, fiatal lányokat erőszakol meg vagy idős hölgyeket terrorizál hatalmas pisztolyával. Noha játékában Keitel mélyebbre volt képes lemenni, Cage alakítása is emlékezetes, noha másképp (és másképp, mint a hasonló témájú Las Vegas, végállomásban). A figura hátfájása miatt úgy mozog, mint egy robot; kidüllett szemeit forgatva, fejközéptől hátrafésült hajával olyan, mint egy óriásra nőtt csótány: Cage pont ugyanolyan lendülettel túljátssza a szerepét, mint ahogy a tévékrimik világából érkezett William Finkelstein is végletesen szemérmetlen happyendbe fordítja az addig totális összeomlás felé ívelő cselekményt. A film szereplői is csak hahotázni tudnak a dolgok ilyetén kimenetelén; fényévekre vagyunk Ferrara nyers realizmusától, viszont a főhős által átélt delíriummal teljes összhangban feszegeti Herzog is a közönségfilm esztétikai határait. Különösen a krokodilt és iguanákat előtérbe komponáló, hosszan kitartott képsorok mellbevágóak (a breakelő hulla pedig aztán már tényleg sok), az eredmény mégis egy pergő zsarufilm, de abból az egyik legbizarrabb. Ráadásul – hasonlóan Ferrara katarzissal járó tragédiájához – végül Herzognak is sikerült ismeretlen mélységeket megmutatnia kétértelmű hepiendjével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10072