KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakság

Kolozsi László

Blindness – kanadai-brazil-japán, 2008. Rendezte: Fernando Meirelles. Írta: José Saramago regényéből Don McKellar. Kép: César Charlone. Zene: Marco Antônio Guimaraes. Szereplők: Julianne Moore, Mark Ruffalo, Alice Braga, Yusuke Iseya, Yoshino Kimura, Don McKellar, Danny Glover. Gyártó: Rhombus / O2 / Bee Vine / Alliance / Ancine / Asmik Ace / Corus / Fox Filmes do Brasi / IFF/CINV / Movie Central Network / Téléfilm Canada. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 121 perc.

 

José Saramagonak van egy bon mot-ja a világirodalomról: szerinte azt a fordítók írják. A bölcsességet akár ki is fordíthatnánk, a világirodalmat ma a filmesek írják. Vagyis az lesz igazán népszerű és ismert, akinek a könyveit adaptálják. Ezért is törekszik a szerzők egy jelentős része arra, hogy fordulatosan, a film dramaturgiáját megidézve írjon. A népszerű portugál szerző, aki nem csak Nobel-díja után lett több millió példányt eladó író, népszerűsége annak is köszönhető, hogy nem idegenkedik a filmet idéző struktúrától, karakterépítéstől (ez nem jelent egyszerűséget) – ő is nagy mesélő, akár a filmkészítőkre ható nagy szerzők többsége: mégis eddig csak kétszer került filmesek kezére. Legutóbb a Kőtutajt Bíró Yvett adaptálta.

Saramago egy nagy ötletre építi regényeit - a Vakságé természetesen az, hogy egy különös járvány folytán váratlanul rengetegen veszítik el a szemük világát – de alapvetően valamennyi erkölcsi parabola a civilizációról, az értékek, a morál relativitásáról. A lappangó gonosz tör felszínre mindegyik, politika pamfletnek is beillő regényében. Ahogy a mondanivaló, úgy csökevényesedik el a burjánzó, helyenként túlburjánzó, nyelv is a filmben: a karanténba szorult vakok élet-halál harcát a kiváló operatőr Cesar Charlone fémes képekben, sok közelivel mutatja meg. Nem egy képe éles fényekben exponált művészi fotó, szubjektív portré. Az ő munkája és a humánumot és az emberit egyedül képviselő kisebbség szerepében Julianne Moore (kell e mondani ez a karakter milyen közhelyes - igaz a „jól csak a szívével lát az ember”, mint mondandó is az), emeli fel a filmet más városromboló, koszos disztópiák fölé. Saramagonak nem volt túl nagy szerencséje eddig a filmesekkel: talán e történet második része, a Megvilágosodás, bizonyítja majd cáfolhatatlanul, hogy a portugálok legnagyobbjának műveiből érdemes filmeket készíteni. Bár ha lehet javasolni: legyen inkább a Halálszünet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9861