KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apaszerepben

Simándi Júlia

 

A szovjet irodalom és filmművészet nem először fejezi ki aggodalmát azokért az emberekért, akik az elmúlt évtizedek nagy társadalmi mozgásai, az össztársadalmi léptékkel mérve pozitív iparosodási és városiasodási folyamat során elszakadtak gyökereiktől, a paraszti életformától, gondolkodásmódtól, erkölcstől, attól a közösségtől, amelynek számadással tartoztak, s magukra maradva nem könnyen és nem mindig találják meg környezetükben azokat a pontokat, amelyekhez belső mércéjüket igazíthatnák.

Az Apaszerepben főhőse, a tizenöt év után szülőfalujába látogató Pável megtudja, hogy hajdan hűtlennek hitt menyasszonya meghalt, három árvát hagyott maga után, s a legidősebbnek ő maga az apja. Ezt az önmagában is megdöbbentő tényt megemészteni sincs ideje, mert rá kell jönnie, hogy családja, a falu közössége tőle várja az árvák sorsának megoldását. Csakhogy Pável régen elszakadt a hagyományos paraszti közösségtől, értékrendjének alakítója a városias légkörű északi bányatelep, tetteit többnyire egyéni szempontok határozzák meg. A film az ő vívódásának, belső küzdelmének története, melyben végül is a család, a közösség nyomása bizonyul erősebbnek: mindhárom gyereket örökbe fogadja. Fél happy end: a gyerekek miatt élete addigi társa elhagyja.

Úgy látszik, a film rendezőnője, Iszkra Babics – a társíró Valentyin Mihajlovval együtt – hisz abban, hogy kritikus helyzetben újra felébred a mások sorsáért érzett felelősség, az ember rátalál a helyes döntésre, és hogy az emberséges magatartás a környezetből is hasonlót vált ki. S az alkotóknak ez a hite olyan erős, hogy Pável elé csupán egyetlen akadályt állítottak: saját gondolkodásmódját. A környezet a faluban is, a bányatelepen is türelmes, segítőkész és jóindulatú vele szemben, még a gyámügyi rendeletek csapdái közt vergődő hivatalnoknő is meghatódik és megoldást keres, és igazán minden jóra fordul. Még a némának hitt kisfiú is megszólal. Ez a sok jó és szép a valósággal szembesítve kétségeket ébreszt a nézőben – mentségére szolgáljon a filmnek, hogy vannak kétségei a főhősnek is, legalábbis a dolgok folytatását illetően. Igazán jó lett volna az elismerés hangján írni erről a filmről, amelynek alapötlete szerencsésen elegyíteni látszott a lényeges gondolati tartalmat az érzelmeket megragadó cselekménnyel. De az ötlet ötlet maradt – a bátortalan valóságábrázolás, a túlzott optimizmus élő emberek helyett sztereotípiákat teremtett. Mintha vastag ecsettel hordták volna fel az alakokat a vászonra. A megíratlanság, elnagyoltság és talán a rendezői bizonytalanság – hiteltelen alakításokat eredményezett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7010