KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyónás gyilkosság után

Karafiáth Judit

 

Az Egyesült Államokban 1946 a „mozipénztárak éve”, de 1948 már teljes csőd a szórakoztatóiparban. Mi történt közben? Kitört a családalapítási láz, a háború utáni, társasági örömöket kereső Amerika lehiggadt, és az álmok netovábbja egy takaros kis ház valahol a zöldövezetben. Most születik az a kertvárosban felnövő, első nemzedék, amelyet a legpontosabban talán George Lucas körvonalazott az American Graffitiben. Ez a társadalmi mozgás a háttere annak a történetnek, mely 1948 februárjában indul Los Angelesben, érintve a párhuzamosan erősödő egyház, telekspekuláció és bűnözés szféráit.

Ulu Grosbard, a belga származású amerikai rendező, John Gregory Dunne Igaz gyónások című bestselleréből készített filmet. A könyv nagy érdeklődést váltott ki megjelenése idején, mert témája és stílusa egyaránt hasonlít a Keresztapáéhoz. A Keresztapa filmváltozatának jónéhány jelenete hatott Grosbardra is, és talán az sem véletlen, hogy mindkét főszereplő, Robert De Niro és Robert Duvall, játszott Coppola művében.  Hitchcock Meggyónom című filmje ugyancsak ihletőként hatott. Az eredmény mégsem több egy érzelgős módon befejezett átlagos kriminél. Erényeit ott csillogtatja Grosbard, ahol felhasználhatja színházi múltját (több Broadway-siker fűződik a nevéhez, például a Pillantás a hídról és az American Buffalo): a The Times szerint De Niro és Duvall ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan játszik. De Niro a mesterének, Lee Strasbergnek a tanácsára vállalta el a mentalitásától távol eső Monsignor szerepét, Duvall pedig a Philip Marlowe-szerű zsaru alakításával még előbbre jutott a kritikusok ranglistáján, az Apokalipszis, most és A nagy Santini sikere után. Kettőjük lenyűgöző szakmai tudása, és a kiváló epizódszereplők teljesítménye végig feledteti a nézővel, hogy tulajdonképpen egy közepes kommerszfilmet lát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6382