KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli mese

Glauziusz Tamás

Vagy inkább Téli rege, hiszen a cím Shakespeare tragikus komédiájára is utal (csodás találkozásban bízó hősnője ámuló szemmel nézi a színmű mesés végkifejletét). A végkifejlet azután itt is naivan mesés, de a Shakespeare-párhuzam némileg erőszakolt dísznek bizonyul. Rohmer új ciklusának második filmje nem Shakespeare, hanem persze Rohmer világát idézi: igazán az élvezi majd, aki sok filmjét ismeri, érzi a játék finomságait, örül a motívumok ismétlődésének.

A zöld sugár párdarabját látjuk. Ott egy magányra ítélt lány a nyári vakáció két hetét bolyongja át, itt egy rég elvesztett szerelmét csodában bízva visszaváró nő a karácsony előtti napokat. Ott egy Verne-regényben is szereplő „zöld sugár” segít, érzékeny férfiszívet röppentve hősnőnk útjába, s itt is biztos a csodás véletlen diadala. (Amikor a csoda karácsony napján bekövetkezik, A zöld sugár hősnőjét játszó Marie Rivière fel is tűnik egy röpke pillanatra, átadni a stafétabotot.)

Némely motívum viszont, sőt talán a hősnő maga is, a Teliholdas éjszakákat idézi fel: a kapcsolataiban önmagát csaló és áltató lány kapkodása, önleleplező sodródása, hol akaratosan bosszantó, hol kedves kiszámíthatatlansága onnan ismerős. Csakhogy ott „vérre ment” az öncsalás. Itt a főhősnő két párhuzamos fiúja a lány sorsába alig beleszóló falvédőalak egy Rohmer-filmbe nem való, kicsit komikus, parodisztikus, hiteltelen „macho” – menedzsernek néznéd, de csak önbecstől duzzadó fodrászmester s egy könyvtáros fiú, aki legott átsétálhatna bármely Rohmer-opuszba s persze gombnyomásra Pascalról fecseg. Mindkettő halvány.

Kicsit fáradt film, bár a fáradtságot egyelőre csak a Rohmer képsorait álmukban is felidéző ismerők fedezik fel. A mester, ha fáradt is, szellemesebb és könnyedebb, mint más ólom-fantáziájú filmcsinálók. Nála a csoda oly hétköznapi, s mégis oly mesés – tán Rossellini szellemujja ez – hogy hitetlenül is hívők leszünk. Rohmer-hívők...

Rendezőnknek nem a tél az évszaka. Harminchárom éve már, Az oroszlán jegyében óta jelentős filmjei mind nyáron játszódnak: talán csak az Éjszakám Maudnál kivétel, s a Teliholdas éjszakák enyhe telét tudta nyáriassá varázsolni. Most, hogy túl van a téli penzumon, örömmel várjuk a Nyári mesét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=617