KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tíz perc – Cselló

Korcsog Balázs

 

Az immár kétszer Tíz perc folytatja a szkeccsfilm-összeállítások régi, jól bevált (valamikor a filmművészet nagykorúvá válásának idejéből eredő) hagyományát. A (két) film magyar címe azonban kissé megtévesztő: az eredeti címben (Ten Minutes Older) ugyanis korántsem az iskolai szünetről, a tízpercről van szó, hanem arról, hogy tíz perc múlva, tíz perccel később, vagyis a kisfilm elteltével öregebbek, pontosabban tíz perccel idősebbek lettünk/leszünk. Ám Tíz perc alatt nemcsak mi idősödünk, hanem maga a film is: a film maga az „idősödés”, vagyis hogy a filmképek megvalósulnak, kiteljesednek – filmidővé válnak.

A világhírű kortárs filmrendezők tízperceseinek első sorozata, a Trombita hét rövidfilmből (többek között Aki Kaurismäki, Werner Herzog, Jim Jarmusch és Wim Wenders egy-egy munkájából) állt. Az újabb szkeccs-füzér, a Cselló immár nyolc részét ugyanúgy hullámzó víztükröt ábrázoló képek és a rendezők aláírásai fűzik össze (a tízpercesek rövid „tízperceiként”), mint a Trombita darabjait, csak éppen nem trombitás, hanem csellós (gordonkás?) zenei aláfestéssel. A filmeket éppúgy az idő motívuma és tematikája köti össze: a Trombita és a Cselló is az idő problémájának körüljárása, az időproblematika egy-egy szeletének megragadása. A kétszer Tíz perc ebben az értelemben is „idősödés”.

A Cselló nyolc tízpercese közül Mike Figgis négy képmezőre osztott kísérleti rövidfilmjét, Jiři Menzel (Rudolf Hrusinsky alakításaira épülő) cseh filmtörténeti retrospektívjét, és Szabó István „késeléses/férjgyilkos”-történetét is sikerületlen alkotásnak érzem. Claire Denis vonatos sztorija finomkodó francia társalgási dráma, Godard pedig a már évtizedek óta megszokott formáját hozza. A nyolc szkeccsfilm közül Bertolucci Víztörténetét, Schlöndorff Megvilágosodását és Radford Csillagfüggőségét emelhetjük ki. Az olasz rendező kisfilmje amolyan igazi bertoluccis giccs. Indiai fiú, olasz leány. Agg pásztor a fa alatt. Elszakadás, megtérés, satöbbi. De azért szép. Schlöndorff rövidfilmje filozófiai traktátus az időről, egy szúnyog nézőpontjából és röptét követő kameramozgással, illetve tóparton nyaraló kövér német turisták családi konfliktusaival ellenpontozva. Michael Radford filmje egy zseniális ötletre épülő és remekül kidolgozott sci-fi etűd, melyben a hibernált űrutazás után a középkorú űrhajós visszatér a Földre – nála öregebb, már aggastyán fiához.

Hogy mi tehát a legújabb szkeccsfilm-művészet? A Trombita és a Cselló találkozása –, no nem a boncasztalon, csupán – a filmvásznon, illetve filmszalagon. Vagy ott sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2280