KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Con Air – A fegyencjárat

Hirsch Tibor

 

Vajon miért kell újabban egy filmbe tíz filmnyi akciót – tíz filmre való füstöt, lángot, és főképpen tíz filmnyi vért és halált –népszórakoztató jószándékkal összezsúfolni? Mire ez az újmódi kompakt-mesesűrítmény, amikor el lehetne osztani azt szépen szellősen, huszonnégy órára, úgy, hogy kínálna valamennyit belőle tucatnyi szatellitcsatorna rögtön reggel, folytatná a matiné-mozi még délelőtt, a távolabbi multiplex délután, és lehetne ráadást választani estére a helyi videotékából?

Miért hát a gyanús tombolás egyetlen filmben? Haláltáncnak kell gondolnunk mindenképpen: egyrészt, mert az öldöklést szaporázzák benne, meg más magasabb értelemben is: a mozi haláltáncának. Mert gyilkos és öngyilkos ez a képözön verseny a világban, és ha a producer tudja is ezt, reszket a lemorzsolódástól.

A Fegyencjáratban szinte fáj a pazarlás. Majdnem úgy fáj, mint egy jobb videoklipben. Robban az épület, repül az autó, szakad-törik szárnya-farka a repülőgépnek, és az erre figyelmes néző igenis tudja, milyen drága mindez, tudja, hogy régen az ilyen jelenetet még több kameraszögből, lassítva is megmutatták, hadd térüljenek meg méltányosan hosszú élvezetben a költségek. Mostanra lám, odáig jutottunk, hogy már egy komplett detonációt sem élvezhet végig a néző, megélve a pusztítás alantas kéjét, mert még szét se röppentek a repeszdarabok, már új mini-katasztrófa jön, és abban is benne van a fölös pénz, ami által vér és halál vízióját megint ragozni lehetne, de megint nincs idő, annak a javát is kidobják hát a szemétbe, és így tovább. Meglehet, ennek a képpocsékolásnak is megvan a titkos, tudatküszöb alatti hatása: ahol a kulisszák mögött vad elszántsággal nyilvánvalóan pénzt pazarolnak, ott a pénzpazarlás mint majdnem hiteles haláltánc-hangulat „átjön” – ha nagyon akarjuk.

Végítélet, gyorsírással, különleges alkalmakra. A Fegyencjáratban az ártatlan börtöntöltelék polgárként szabadulna, ha nem jönne közbe a road-show és repülőcirkusz formát öltő fegyenclázadás. Haláltánc és pokol – egyenesen dantei értelemben –, mely a hős számára tisztítótűz is: Cage annyiban játszik jól, amennyi kiváló egykedvűséggel és alázattal tud lelkileg tisztulni és közben testileg mocskolódni, hogy megérdemelje az ő két szép Beatricéinek – egy Barbie-kislánynak és egy Barbie-feleségnek jószagú puszijait. Fogjuk rá: megérdemli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1570