KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kafarnaum

Teszár Dávid

Capharnaüm – libanoni, 2018. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojaily és Georges Khabbaz. Kép: Christopher Aoun. Zene: Khaled Mouzanar. Szereplők: Zain Al Rafeea (Zain), Yordanos Shiferaw (Rahil), Kawtar Al Haddad (Souad), Boluwatife Bankole (Yonas). Gyártó: Mooz Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 121 perc.

 

A libanoni Nadine Labaki videóklipek és reklámfilmek készítésével kezdte a pályafutását, nagyjátékfilmes rendezőként 2007-ben mutatkozott be: az itthon is forgalmazott Karamell egy kedélyes romantikus komédia volt öt bejrúti nővel a főszerepben. A közel-keleti női sorsok bemutatására fókuszált az És most merre? (2011) Lüszisztraté-variációja is, amely énekes betétekkel egészítette ki az alkotás továbbra is könnyed, humoros alaptónusát. Legfrissebb munkája, a Kafarnaum témájában és hangnemében radikális váltást, a számtalan nemzetközi elismerés (köztük a Zsűri díja Cannes-ban) pedig markáns kvantumugrást jelez a rendezőnő életművében: nők helyett most egy 12 éves kisfiú, Zain hétköznapjait kísérhetjük figyelemmel, míg a kulcsszó önfeledt kacérkodás és derű helyett a mélyszegénységből fakadó kilátástalanság és reményvesztettség lesz.

A bejrúti nyomornegyedbe kalauzoló, ólomsúlyú mozi dokumentarista igénnyel készült (az amatőr szereplők filmbéli és valóságos élete alig különbözik, a főszereplő gyermek egy szíriai menekült), amelyben egy rendhagyó bírósági ügy ad lehetőséget arra, hogy múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapjunk Zain és nincstelen családja életéről. A bénító erejű tudatlanság okán („minek mennél iskolába, fiam?” – így az apafigura) zérus kitörési lehetőséggel rendelkező kisfiú hatalmas akaraterővel és talpraesettséggel igyekszik túlélni a pokoli körülmények ellenére, nagy szeretettel óvja a kishúgát a gyermekházasságtól és még akkor is helytáll, amikor egy csecsemő felügyeletével bízzák meg, miután elszökött otthonról. Labaki szívszorító melodrámáját egyik oldalról a túlzsúfoltság (behozza az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem témáját is), másik oldalról a bombasztikus nagyotmondás fenyegeti (lásd a tévés betelefonálást), mégis működik. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a direktor nem áldozza be a Kafarnaumot az aktivista message movie-k oltárán, és ebben egy olyan hiteles személy (egyúttal casting-telitalálat) segíti, mint a gyakorlatilag önmagát alakító főszereplő Zain Al Rafeea.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13978