KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

A pszichothriller

Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET]

Varga Zoltán

A pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, holott világmagyarázata nem a természetfölötti rémségekre, hanem nagyon is valóságos társadalmi, családi defektekre épül.

„Ki is vagyok én itt?” – teszi fel a zavarba ejtő kérdést A mostohaapa címszereplője, aki egy óvatlan pillanatban másnak adja ki magát állítólagos szerettei előtt, mint akinek addig hitték. Nevelt lánya, Stephanie ugyan mindig is gyanakodott, hogy Jerry sötét titkot őriz, s talán ő az a családirtó mostohaapa, aki egy éve nyomtalanul eltűnt, alkalmasint éppen azért, hogy újabb családba beházasodva ismét ölhessen. Joseph Ruben pszichothrillerének emblematikus mozzanata a telefonbeszélgetés során vétett elszólás, ami leleplezi Jerryt, s egyúttal a műfaj gondolatvilágáról és dramaturgiájáról is sokat elárul. A pszichothriller az ember identitását, lelkivilágát, elméjét kezeli a legnagyobb rejtélyként, pontosabban – más szemszögből – a legnagyobb veszélyforrásként; beteg elmék labirintusában kalauzol minket, s a fenyegetésüket körülszövő félelem és gyanakvás természetét térképezi. A mostohaapa önleleplező elszólása az erőszak lavináját indítja el – míg ez idáig a fokozatos feszültségépítést preferálta a film hatásmechanizmusa, a csúcsponton hagyja előtörni címszereplőjéből a mészárost, mintegy azt jelezve, hogy a lélektani hadviselés végül óhatatlanul fizikai összecsapásokban éri el tetőpontját. A pszichothriller bő fél évszázados sikertörténete során ezt számtalanszor láthattuk megvalósulni, ám a műfaj érdeklődése elsődlegesen nem a kiontott vérre, hanem az emberi psziché sötét oldalára irányul.

Ennek ellenére a pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, jóllehet a két zsáner nem szükségszerűen, nem általában véve mutat átfedést – sokkal inkább bizonyos alkotások műfaji besorolhatóságának többértelműsége ad okot e szomszédság feltételezésére. Ilyenek azok a horrorfilmek, amelyek lebegtetik a lehetőséget, hogy az általuk bemutatott abnormalitás nem fantasztikus jelenség, hanem egy bomlott elme rendellenes működésének terméke, legyen szó átváltozástól rettegő hősnőről (Macskaemberek), boszorkányokat vizionáló fiatalasszonyról (Rosemary gyermeke), vagy kísértetekkel cimboráló családapáról (Ragyogás)…

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11109