KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedves szomszéd

Vajda Judit

Smukke mennesker – dán, 2010. Rendezte és írta: Mikkel Munch-Fals. Kép: Eric Kress. Szereplők: Sebastian Jessen (Jonas), Bodil Jorgensen (Ingeborg), Mille Lehfeldt (Anna), Henrik Prip (Anders). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

Az elsőfilmes, mégis biztos kezű dán rendező, Mikkel Munch-Fals filmjében a magyar címmel ellentétben nincs semmi kedves: első pillanatától kezdve a humor nélküli abszurd, bántóan meghökkentő momentumok és nyomasztó atmoszféra hatják át (az első könnyedebb jelenetre háromnegyed órát kell várnunk). E komor hangulattól átitatva négy ember – anya és lánya, apa és fia – élete tárul fel előttünk, akik valamilyen módon mind kapcsolatba kerülnek egymással. Anna és Ingeborg mindketten veszteségélményt éltek át: a lány az egyik mellét és apját, anyja a munkáját és a házastársát veszítette el. A két férfiban pedig a boldogtalan szexualitás a közös: Anders perverz mutogatós, aki parkokban rémisztgeti maszturbálva a nőket, míg gyermeke, Jonas hajléktalan férfiprostituáltként kallódik. Egy idő után azonban nemcsak Anders és Jonas, hanem valamennyien a szex felé fordulnak: valamilyen formában mind a négyen a testiségben vélik megtalálni magukat.

Mindebben azonban nincs semmi szép, örömteli vagy felszabadító; a Kedves szomszéd hősei olcsó, alantas, bizarr, lealacsonyító, szánalmas, szomorú és beteges aktusokban oldódnak fel és veszítik el egyéniségüket. Ha pedig ebből a mocsokból mégis kivirágzik valami, rendre az is piszkosnak bizonyul. A hősök a néző számára szinte végig elérhetetlenek és megközelíthetetlenek maradnak. Feltűnően sok premier plánt kapunk róluk, ezzel azonban egy cseppet sem kerülünk közelebb hozzájuk – csupán sebezhetőségüket, gyengeségeiket látjuk jobban, nagyító alatt. Ilyen előzmények után a cselekmény végén még a legapróbb pozitív inger, egy bátortalan mosoly, egy véletlen találkozás, egy tartózkodó telefonhívás is felszabadító élmény lehet, a kis túlzással boldognak nevezhető végkifejlet pedig egyenesen katartikus – annak ellenére, hogy résztvevőit mocskos kis titkok kötik össze egymással.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10598