KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Temessy Hédi (1925–2001)

Kelecsényi László

 

Mindig félénk volt, már-már riadt. Mintha folyton szorongott volna valamitől. Elkésve fedezték föl. Ha Temessy Hédi ötvenévesen hal meg, szürke lexikonadat válik belőle, akit kifelejtenek gyűjteményükből a szerkesztők. Színházai nem kényeztették túlságosan. Hirtelenében csak Az öreg hölgy látogatása bukkan elő teátrumi emlékeinkből. Pedig nem is hozzáillő figura Dürrenmatt bosszúálló vénsége.

Temessy Hédi bölcs beletörődéssel fogadta, amikor a hetvenes években felfedezték karaktere belső titkát – kiszolgáltatottságát – a filmesek. Jöttek sorban az olykor rövid, ám jelentékeny szerepek. Sándor Pálnál derült ki, a Régi idők focijában, hogy ennek a finom vonásokkal megrajzolt női arcélnek titkos, belső tragédiája van. Ami a színházi zsöllye első sorából sem vehető észre, azt az érzékeny kamera azonnal kiszúrja.

Divatba jött. Alakja újra meg újra feltűnt egyre szomorúbb valóságképet mutató filmjeinkben. A hetvenes-nyolcvanas évek rendezői kara sokat köszönhet neki, mint ahogy ő is sokat köszönhet a filmeseknek. Hatvanéves korára nem kellett eltűnnie az emlékezet süllyesztőjében. Játszhatott, sikerei voltak. Talán Tarr Béla Őszi almanachja lett a csúcsteljesítménye, s végül az egész pálya megkoronázása Mészöly MiklósSurányi András Film…-jének öregasszonya.

Sohasem fiatalította magát. Mindig idősebbnek hatott valódi koránál. Rezignáltan tűrte élete fordulatait. Olyan volt, mint egy festmény. Mintha egy akvarellfestő képzelte volna vászonra törékeny alakját.

Mégsem igaz ez a hasonlat. Temessy Hédi olyan volt, mintha Mándy Iván írta volna meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3356