KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismaël szellemei

Kovács Kata

Les fantômes d’Ismaël – francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius. Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta), Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.

 

A francia film melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője, de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).

A két, stílusát és műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok, színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt, nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint mondjuk a Vicky Cristina Barcelona vonatkozó szerelmi civódásain.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13640