KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem művészete

Pálos Máté

L’art d’aimer – francia, 2011. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Szereplők: Emmanuel Mouret (Louis), Pascalle Arbillot (Zoé), Ariane Ascaride (Emmanuelle), François Cluzet (Achille), Julie Depardieu (Isabelle). Gyártó: Moby Dick Films / Partizan Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 86 perc.

A selyemsálas sármőrök és mosolygödröcskéik mögül fel-felpillantó könyvesbolti eladónők egy impresszionista tárlaton megejtett randevújával induló, majd a párkapcsolatok legbanálisabb konfliktusait vég nélküli párbeszédekben feloldó romantikus vígjáték-típus kliséi radikális „üzenetre” és kreatív formajátékokra adhatnak alkalmat, mint például Tykwer tavalyi furfangos ujjgyakorlatában, a Háromban, és egész életműveket lehet rájuk építeni, ahogy azt tette Woody Allen vagy Eric Rohmer. A meghatározó szerzői stílust nélkülöző, vasalás, netán barkácsolás közben is nézhető, kedves humorú műfaji filmek lényege az intellektualitás, az irónia és az erotikus utalások, helyzetek megfelelő arányában és a pergő, szellemes dialógokban rejlik. Ilyen ártalmatlan, az érdeklődést jobbára fenntartó film volt például a fél tucat romkomot maga mögött tudó színész-rendező-forgatókönyvíró Emmanuel Mouret 2009-es Csak egy csókja. A stílusában hasonló, de komolyabb hangvételű, népszerű francia színészeket szerepeltető és szélesebb közönségréteget célzó, fellengzős című A szerelem művészete azonban körülbelül annyira magabiztos, összeszedett, ötletes, ironikus és erotikus, mint egy fogszabályzós tinédzser az első házibuliján: a monomániásan a szex érzelmi következményeit boncolgató, semmitmondó idézetekkel elválasztott epizódokból kialakuló történetszálak teljesen véletlenszerűen találkoznak, vagy kerülik el egymást, a helyzetek pedig hol nem elég elrajzoltak egy komédiához, hol nem elég életszerűek a drámai hangütéshez. Így a filmben a szerelem művészete, mentesen minden erotikától, átgondolt dramaturgia és kidolgozott karakterek híján, a ropogós látványban, a felső középosztálybeli belvárosi, heteroszexuális harmincasok vacsoráiban, a vakító enteriőrök eleganciájában és a párizsi nevezetességek képeslap-romantikájában merül ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10979