KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nevem Thomas

Kovács Gellért

My name is Thomas – olasz, 2018. Rendezte és írta: Terence Hill. Kép: Roberta Allegrini. Zene: Pino Donaggio. Szereplők: Terence Hill (Thomas), Veronica Bitto (Lucia), Matt Patresi (Max), Francesca Beggio (Maria), Guia Jelo (Zia). Gyártó: Paloma Productions / Vivi Film. Forgalmazó: Romis. Feliratos. 96 perc.

 

Kevés olyan európai filmszínész van, aki annyira bízhat a magyarok szeretetében, mint a jövőre 80 éves Mario Girotti, vagyis Terence Hill, aki legendás pofonosztó párja, Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli emlékének ajánlva újra mozifilmet forgatott – 1997 óta az elsőt. A nyitányban, amelyben Thomas motorjával vándorlásra indul a spanyol sivatag felé, olybá tűnik, Hill összegezni készül: már a felpakolásnál előkerül számos olyan kellék, amely összefonódott a Spencer-Hill páros milliók által imádott életművével (sőt, Hill néhány önálló sikerére is erős utalást kapunk), sőt az úticél is igen direkt célzás a duó korai produkcióira, hiszen a legtöbb spagetti western arrafelé forgott annak idején.

Ám a Nevem: Thomas sajnos nem akar könnyed-könnyes humoros, szenior modorban verekedős búcsúmozi lenni – igazából bunyót is csak nyomokban tartalmaz. Sokkal inkább valamiféle coelhos mélységű, nehézkes tépelődés az élet értelméről, zavarba ejtően szentimentális vallási jelenésekkel túlpingálva. Így hősünk hiába találkozik egy nehéz sorsú fiatal tolvajlánnyal, Luciával – aki egyébként tökéletesen beleillene egy szokványosan kedves Hill-limonádéba is –, ahogy lomhán, lényegi történés nélkül, szenvelegve halad a befejezés felé a film, úgy lesz mind nyilvánvalóbb, hogy őt is valamiféle biblikus szimbólumnak szánja a rendező. Persze mindez természetesen nem árthat Terence Hill imidzsének – és ez cseppet sem ironikus megjegyzés. Egy ilyen, nyilvánvalóan jó szándékú, ám nagyon rossz film (hattyúdal?) minden bizonnyal képtelen ártani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13847