KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nemzeti dokumentumfilm

Hol egy Nemzeti süllyedt el

Kolozsi László

Alföldi színházának bevétele a kultúrharc része volt, megért volna egy véres-verítékes haditudósítást.

 

Alföldi Nemzetijének utolsó heteiről, a végállapotról dokumentumfilmet készíteni nem csak kivételes lehetőséget, hanem egyúttal és még inkább, nehéz felelősséget is jelent. Salamon Andrásnak adatott meg, hogy annak a színháznak, ami a körülötte dúló politikai harc miatt több lett színháznál (a jobboldallal szövetségre nem lépő kulturális ellenállók egyik legfontosabb védereje) utolsó óráit, a könnyes búcsú pillanatait megörökítse. A kritikákon és Csáki Judit elemző és összegző könyvén kívül ennyi marad meg az Alföldi-korszakról.

A kiemelt szerep az Alföldi-korszak gyengébb előadásait is magasabbra emelte. Ez volt az a színház, amely nem csupán előadásokat adott, hanem hitet is, ami nem csak közönséget, de közösséget is teremtett. Az utolsó időkben már majdnem minden előadás demonstrációba torkollott: ezt a színházat nem lehetett a hagyományos módon befejezni, itt messze nem arról volt szó, hogy lejárt az igazgató mandátuma, és helyére új dirigens került. Salamon András dokumentumfilmjének azt gondolnánk erénye, hogy erről, a hátországról, arról, ami a színfalak mögött zajlott csatákról, nem vagy csak alig szól, holott nem az: ez a történet csak az adott politikai kontextusban érvényes és érdekes igazán. Ha van olyan helyzet, amikor elengedhetetlen a politikai háttér lefestése: ez az.

Szomorú, mennyire hiányoznak ebből a filmből a konfliktusok – a nyilatkozók többsége fájlalja, hogy az Alföldi-korszaknak vége, de nyilatkozataik megmaradnak egy átlagos interjú színvonalán, mert a rendező nem akarta vagy nem tudta megszólítani azokat, akik maradtak (egyetlen kivétel: Szarvas József), akik támogatták az új vezetést. Holott az ő drámájuk legalább annyira fontos és rettenetes, mint azoké, akik elmentek.

Rettenetes, amennyiben ezt a drámát sem gondoljuk megrendültség és könnyek nélkül megúszhatónak. E dráma nem a gyász drámája, hanem a megalkuvásé: az ott maradók sorsa már csak azért is érdekes (érdekelt volna, mint nézőt), mert ők érthetik és élhetik meg igazán és mélyen a próbált utolsó darabot a Mephistót. A háttérben zajlanak a tárgyalások, a színház új ura rendre behívja, míg a próbák zajlanak, a színészeket. Nem csak az az érdekes, mit gondol a távozó Radnay Csilla, de az is, mit gondol a Vidnyánszkynál maradó Tompos Kátya. De neki sem jut megszólalási lehetőség. Ahogy nem tudunk meg szinte semmit a drámai tárgyalásokról sem. Salamon Andrásnak ott kellett volna állni az ajtóban, kamerával várva a kilépőket. Ez fontosabb lett volna, mint egy zajos teremben megkérdezni Gothár Pétert, rossz fényviszonyok közt Závada Pált, mint hosszasan beszéltetni a darabról Törőcsik Marit.

A kép és a hang rossz minősége is azt az érzetet erősíti, mintha a téma ereje miatt a gondos kivitelezés kevésbé lett volna fontos. Mintha a film elsősorban azoknak szólna, akiket nem kell meggyőzni arról, hogy itt súlyos igazságtalanság történt, akik az utolsó időkben már nem is véderőnek vagy utolsó bástyának gondolták Alföldi Róbert színházát, hanem templomnak. Pedig a filmnek a nem Alföldi-rajongókat is szembesíteni kellene azzal, hogy a semmiféle politikai cél nem szentesítheti egy kreatív színházi közösség szétverését.

A filmnek azok a legerősebb, eleven részei, melyekben emberi érzelmek, súrlódások tanúi lehetünk. Amikor Alföldinek a főszereplő Stohl András egy alkalommal javaslatot tesz, hogyan kellene a jelenetet játszani, és Alföldi letorkolja. Ez erős, szinte durva jelenet, a film egyik legjobb pillanata. Ahogy erős és megrendítő a zárlat is, a „Köszönjük” táblát emelő nézők látványától elérzékenyülő Alföldi Róbert a függöny mögött. De ezt a valóban fontos, fényérzékeny pillanatot is elrontja egy hibás rendezői döntés – a belassítás.

 

Nemzeti dokumentumfilm – magyar, 2013. Rendező: Salamon András. Kép: Salamon András, Vízkeleti Márton, Ferge Roland, Kemény Eszti, Tóth Levente. Zene: Kazai Ági. Producer és vágó: Incze Ágnes, Megszólalók: Alföldi Róbert, Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Stohl András, László Zsolt, Kulka János, Bánfalvi Eszter, Radnai Csilla, Hevér Gábor, Szarvas József, Nagy Mari, Mohácsi János . Gyártó: Cinework Studio. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11878