FesztiválLarry Flynt és a feministákPoąová Kateřina
Az Arany Glóbusz és az Arany Medve elnyerése után, az Oscar-osztás előtt Miloą Forman Prágában, a csehországi bemutató előestéjén sajtóértekezletet tartott. Néhány kérdés és válasz az ott elhangzottakból. (Ahogy sejthető volt: az Oscarok elmaradtak...)
– Amerikában valóságos kampányba kezdtek, hogy diszkreditálják a filmet az Oscar-díjakról döntő Akadémia tagjai szemében...
– Igen, már-már izgalmas krimivé fajult ez a kampány. A New York Times terjedelmes cikkben számolt be a filmről, s ezt követték a legkülönbözőbb reakciók. A kritika túlnyomó többségében pozitívan értékeli a filmet, politikai berkekből viszont élesen támadják. Az amerikai feministák radikális csoportja kétszer is hallatta elítélő véleményét. Még mielőtt az Akadémia kiküldte tagjainak a szavazólistákat, az amerikai showbiznisz legtekintélyesebb lapja, a Variety, amelyben producerek, stúdiók és forgalmazók az Akadémia figyelmébe szokták ajánlani filmjeiket, megjelent egy teljes oldalnyi dühödt támadás a Larry Flynt ellen – aláírás nélkül. Néhány újságíró kíváncsi volt, kitől származik, hiszen az Oscarok történetében először fordult elő, hogy ilyen negatív „ajánlást” közölt a Variety. A lap szóvivője szerint a cikket a Hollywoodi Nők Politikai Bizottsága küldte (és fizette meg közléséért a szokásos több ezer dollárt). Másnap a nőbizottság megcáfolta a hírt. A kritikusok nem hagyták annyiban, mire a Variety közölte, hogy a nőbizottság képviselője szerint bizonyos Ralph Neyder irodájától származik a cikk. Ennek az úrnak azonban semmi köze a filmhez, a „fogyasztók ügyvédjeként”, számos pozitív dolog kezdeményezőjeként lett népszerű, és legutóbb az amerikai elnöki posztra pályázott. Az érdekeltek erre persze tudni akarták, miért keveredett bele ebbe az ügybe, ráadásul névtelenül. Neyder közölte, hogy az illető női szervezettel 1981 óta nincs semmiféle kapcsolata, visszaéltek a nevével. Erre a New York Times megírta, hogy valóban az említett női szervezet küldte a Varietynek a cikket, és azért névtelenül, mert – mint az illető hölgy közölte – erre bizonyos „hollywoodi emberek” kérték őt fel, akik attól félnek, hogy én megbosszulnám a dolgot. Nem is sejtettem, hogy ekkora hatalmam van. A kampány befolyásolta a látogatottságot is. A bemutató után néhány hétig óriási kasszasiker volt, az említett támadások viszont azt sugallták, hogy mivel ez egy pornográfiát propagáló film, „rendes ember” inkább ne nézze meg...
– Egyértelműen elutasító véleménye a cenzúráról közismert. Voltaképpen erről szól új filmje is. Hogyan fogadta most filmje plakátjának amerikai betiltását?
– Ez nem cenzúra volt, hanem az amerikai filmforgalmazók uniójának „autocenzúrája”. Az unió elnöke, Jack Valenti elmondta nekem: a közvélemény mostanában egyre erősebb nyomást gyakorol a Kongresszusra, hogy az módosítsa az amerikai alkotmány sajtó- és szólásszabadságot biztosító 1. számú cikkelyét. A mi plakátunk most az elégedetlenkedők malmára hajtja a vizet. Nem szívesen, de bele kellett nyugodnom, hogy eltüntették...
– Úgy tudjuk, a szereposztást illetően kikérte Havel elnök tanácsát?
– Van néhány közeli emberem, akikkel konzultálni szoktam a szereposztásról. Ezúttal Havel elnök úrnak – akivel gyerekkorunk óta barátok vagyunk – megmutattam a női főszereplő próbafelvételeit. Mindketten (akkor még élt felesége, Olga asszony) Courtney Love-ra szavaztak. Nem tudtam róla semmit. Azt sem, hogy rockénekesnő, sem hogy a híres popsztár, Cobain özvegye. De néhány perc után láttam, mekkora tehetség. Nagyon komolyan veszi színészi karrierjét, és ha valamit elkezd, teljes odaadással csinálja. A filmünkben rettentő nehéz „házi feladatokat” kellett megoldania, fantasztikus volt! A stúdió nem akarta szerződtetni, mert nem volt elég nagy sztár, és ráadásul féltek a kockázattól, mert a múltja eléggé zűrös, kábítószeres ügyek stb. A biztosítók sem voltak hajlandók vállalni, anélkül viszont lehetetlen egy főszereplőt szerződtetni. Szerencsére ismerek Londonban egy cseh származású biztosítási ügynököt, aki egy órán belül talált Los Angelesben egy vakmerő kollégát... Félmillió dollárt kért, a Columbia nem volt hajlandó megfizetni, a végén a saját zsebünkből guberáltuk össze a pénzt. Akkor megmondtam Courtney-nak, hogy ha cserbenhagy, tönkretesz. Szavát adta, hittem neki, és nem is hagyott cserben.
Kateřina Poąová fordítása
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1016 átlag: 5.42 |
 |
|
