KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/augusztus
KIESLOWSKI ÖRÖKSÉGE
• Szíjártó Imre: Tízparancsolatok Kie¶lowski emlékezete
• Kie¶lowski Krzysztof: A valóság dramaturgiája Krzysztof Kie¶lowski
SZÖRNYEK ÉS HÉROSZOK
• Varga Zoltán: Rajzfilmrajongó álmodozó Joe Dante szörnyecskéi
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus – 2. rész.
GYILKOSOK KUPÉJA
• Kránicz Bence: A hölgy egy kissé bogaras Sébastien Japrisot-adaptációk
• Ádám Péter: Foglalkozása: közellenség A Mesrine-dosszié
• Pernecker Dávid: Az ördög ügyvédei Az O.J. Simpson-eset
• Varró Attila: A nézőpont kérdése Japán krimik
DROG ÉS MOZI
• Bilsiczky Balázs: Tűcsere Merre tart a magyar drogfilm?
• Pernecker Dávid: A falak ránk zárulnak Drog-filmek látványvilága
• Baski Sándor: Füst által homályosan A mozi és a fű
ERŐMŰVÉSZET
• Sepsi László: „A dzsungel az otthonom” Őserdei fantáziák: Tarzan és Maugli
• Kránicz Bence: Előkelő idegen Tarzan legendája
• Huber Zoltán: Poénok és pofonok Bud Spencer (1929 - 2016)
• Huber Zoltán: Poénok és pofonok Bud Spencer (1929 - 2016)
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Testről és lélekről Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Lénárt András: Mediterrán diktátorok árnyékában Vajda László nemzetközi karrierje
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Az erőd ereje Mediawave
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: A magányos meteorit Roger Deutsch portréja
TELEVÍZÓ
• Ardai Zoltán: Nyílt mezőn Labdarúgó EB 2016
• Csiger Ádám: Cseh noir Mammon
KRITIKA
• Varró Attila: Kelta glamúr Sing Street
MOZI
• Árva Márton: Szex receptre
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Francia bárka Frankofónia
MOZI
• Baski Sándor: Szex, mámor, rock n’roll
• Sepsi László: Micsoda spanyol éjszaka!
• Vajda Judit: A zátony
• Kovács Kata: Mike és Dave esküvőhöz csajt keres
• Parádi Orsolya: A messzi észak
• Roboz Gábor: Palackposta
• Zsubori Anna: Szellemirtók
• Kránicz Bence: Játszma
DVD
• Gelencsér Gábor: A ménesgazda
• Pápai Zsolt: A tolonc
MOZI
• Varró Attila: A kis kedvencek titkos élete
DVD
• Benke Attila: A hét mesterlövész
• Szoboszlay Pál: Éjféli látomás
• Kránicz Bence: A lökött tesó
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éhség

Vincze Teréz

Hunger­ – angol-ír, 2008. Rendezte: Steve McQueen. Írta: Steve McQueen és Enda Walsh. Kép: Sean Bobbitt. Zene: Leo Abrahams és David Holmes. Szereplők: Stuart Graham (Ray Lohan), Liam McMahon (Gerry), Brian Milligan (Davey), Michael Fassbender (Bobby Sands), Helen Madden (Mrs. Sands). Gyártó: Blast! Films / Northern Ireland Screen. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 96 perc.

 

Nehezen írhatók le a brit Steve McQueen debütáló nagyjátékfilmjének kemény és szikár képei, melyek szinte a retinára égnek a 96 intenzív perc alatt. Mintha a rendező – aki képzőművészként már befutott művész – a látvány és az érzelmek mérnökeként hideg acél vonalzóval mérte volna ki tűpontosan a beállítások szögét és hosszát, a mozdulatokat és a párbeszédeket.

A film cselekménye 1981-ben játszódik, amikor az észak-írországi Maze fogházban az ír köztársasági foglyok a politikai státusz elnyerésének érdekében már több éve a rabruhaviselés és a tisztálkodás megtagadásával tiltakoznak. 1981 tavaszán az állóháborút megelégelve a rabok Bobby Sands vezetésével éhségsztrájkba kezdenek, ami végül tíz halálos áldozatot követel. McQueen a drámai események bemutatására nagyon határozott és többnyire erőteljesen lecsupaszított megoldásokat használ, a cselekmény megmutatását gyakran egy-egy gondosan komponált kép vagy rettegést keltő hang segítségével helyettesíti. A téma morális kérdéseinek vonatkozásában is egyfajta szikárság jellemzi a filmet. A megfogalmazás bizonyos fokú távolságtartása megakadályozza a néző közvetlen érzelmi azonosulását, helyet hagyva a helyzet józan mérlegelésére is. A filmben nem jók és gonoszok vannak, hanem egy olyan kegyetlen szituáció, amelyben lehetetlen hőssé válni és nem lehet nem gonosznak lenni. A tiltakozó köztársaságiak nem válnak heroikus alakokká, szerencsétlen, kétségbeesett, éhező haldoklók, akiknek a szó szoros értelmében nincsen semmi másuk, hogy kifejezzék álláspontjukat, mint a puszta testük (és ami abba bemegy vagy abból távozik).

Az Éhség keveset hagy a szavakra, kivéve a 23 perces (!) csúcsjelenetet, melyben Bobby Sands és az őt meglátogató pap az éhségsztrájk „filozófiájáról” beszél. A lenyűgöző jelenet amellett, hogy fantasztikus színészi teljesítmény, a filmnek a szabadságról és az elvekért folytatott küzdelem kegyetlen játékszabályairól szóló nézeteinek is lebilincselő összefoglalása. A 2008-2009-es szezon eme világszerte (megérdemelten) agyondíjazott filmje a szenvedésre vetett szenvtelen pillantás hihetetlen erejével hat. Sikerül végrehajtania azt, ami bizonyos értelemben a filmművészet lényege: (újra)definiálja a kamera előtt lezajló eseményekre vetett tekintet „minőségét”, a nézés aktusát különleges, morális terhektől sem mentes részvétellé teszi. Az éhezésbe belehaló Sands meggyötört testének képei mellett ugyanúgy hosszan kísérti a film nézőjét a fehér fal előtt dohányzó börtönőr képe, a börtönfolyosón összegyűlt vizeletet hosszan és akkurátusan takarító őr mozdulatai, vagy a sarokban zokogó rohamosztagos alakja is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10105