KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Többet ne!

Parádi Orsolya

Te doy mis ojos! – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Íciar Bolain. Kép: Carles Gusi. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Laia Marull (Pilar), Luis Tosar (Antonio), Candela Pena (Ana), Kiti Manver (Rosa). Gyártó: Alta Produccion / La Iguana SL. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 109 perc.

 

Ki lehet-e törni a családon belüli erőszak ördögi köréből? Felül lehet-e emelkedni a vérgőzös ösztönéleten és eljutni a kölcsönös megbecsülésig és egyenrangúságig? Ha netán megvan a szándék a változtatásra, megvan-e az esély is? A mély sebeit halkan hordozó toledói háziasszony, Pilar megelégeli a testi-lelki terrort, és elmenekül hétéves kisfiával férje, Antonio brutalitása elől. Nincs más védekezési eszköze az agresszív erőfölénnyel szemben, mint hogy húgához költözik, akinek segítségével munkát vállal: a toledói katedrális kegytárgyboltjában kezdi, majd egy továbbképzés lehetőséget ad rá, hogy műelemzést tanuljon és előadásokat tartson. Az éledező tehetségét végre megélni képes nőt az otthagyott férj igyekszik visszahódítani: ajándékokat visz neki névtelenül, és csoportterápiára kezd járni, hogy szembesüljön vele, hogyan burjánzik el az agresszió a kigyomlálatlan gondolatok között, és hogy megtanulja kezelni indulatait. Történik is kísérlet a visszarendeződésre, mert a két ember szereti egymást. A lélekfagyasztó erőszak-pillanatokat néha meleg, reményteli érintések, a pszichológussal folytatott munka komikus-keserű, de összességében bíztató stációi ellenpontozzák. Egy bensőséges ágyjelenetben a nő felkínálja magát a férfinak birtokbavételre („Neked adom a szemeimet!”) – mintha lenne remény. Ám ahogy Pilar kezd magára találni, Antonio egyre kétségbeesettebben érzi, hogy bolti eladóként egy nulla, és paranoid frusztrációjából megint csak erőszak fakad.

Iciar Bollain spanyol rendező pontos térképet szerkesztett a léleklabirintust átszövő lehetséges ösvényekről. A kifelé és befelé vezető utakat, lehetőségeket megfelelő összetettséggel és tanmesei precizitással sorolja filmjében. A finoman árnyalt képi nyelv, a remek karakterek és legfőképpen az erős színészvezetés eszközeivel fájdalmas, de példaértékű női szabadulástörténetet készített.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8812