KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pinokkió

Varró Attila

 

Mint gimnáziumi tanárainktól megtanulhattuk, a klasszikus gyermekmesék java eredetileg vitriolos társadalom-szatírának vagy mizantróp vádiratnak készült. Esetleg egyszerre mindkettőnek. De elég néhány emberöltő, hogy üzenetük elveszítse aktualitását: számtalan, furcsa figurákkal benépesített színes homlokzat marad csak belőlük, amelyek a múlt századok elefántcsont-tornyai helyett polgári gyermekszobák falait díszítik. A szerencsésebbek gazdag szimbólumrendszerét esetleg újrahasznosítja a (poszt)modern bábfilm-művészet (Alice, Hüvelyk Matyi), de a többi hős reménytelenül megragad a képeskönyvek, Disney-adaptációk és mesetapéták rózsaszín birodalmában.

Steve Barron, a tini nindzsa teknőcei által filmrendezővé avatott klip-készítő, és a hajdani Muppet-show-k emlékeiből élő Jim Henson Bábműhely nem tartozik az irodalombarátok táborába: Carlo Collodi anarchista marionett-bábuját még romantikusabbra formálták, mint amilyen 1940-ben Walt. Pinokkiójuk viszonzatlan szerelem gyümölcse, könnyes szemű kedvenc, aki merő jóindulatból követi el ártatlan csínyeit. Száműzve lett a commedia dell’arte kegyetlen szelleme, csak a regény legelengedhetetlenebb motívumai kaptak kegyelmet. Nem csoda, hogy a szerző jogos bosszúvágytól fűtve személyesen is felbukkan a főgonosz Lorenzini alakjában (ez Collodi eredeti neve), és megkísérli elégetni, átváltoztatni, egészben lenyelni elfajzott utódját. Kudarca könnyen megjósolható, akár az egész filmé.

Mert hiába az ügyes angol kompjuter-animáció, a német tőke, a remek spanyol operatőr, a látványos cseh színhelyek, az olasz dallamok és francia krémesek: a mai gyermekközönség (rém)álmaiban megelevenedő bábukat keményebb fából faragták. A 90-es évek Pinokkiója nem ilyen szentimentális fajankó: céltudatos karrierista, aki aranyait a Csodák Mezeje helyett inkább tőzsdén kamatoztatja, pénzért vesz diplomát és rendszeresen jár orr-plasztikára. Ráérő idejében pedig - ahogy ezt a friss Pinokkió bosszújában teszi - baltát ragad, vérengző sorstársa, Chucky nyomába lépve. Barron Euro-Pinokkiója dicséretes, de hamvába holt próbálkozás, korhadt anakronizmus: a jelen az Amerikai Pinocchio.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3874